Sziasztok! Végleges búcsú!
-Akkor nem mennél el. -mondta majd nézte tovább a filmet.
-Minél hamarabb megyek hogy tisztuljon a fejem és hamarabb vissza jöjjek. - mondtam bár nem voltam boldog.
-És ha ott maradsz? - nézett rám Logan.
-Dehogy. Ne mondj ilyeneket. -ráztam meg a fejem.
Felmentem a táskámért csak egy váll táskával indulok neki majd útközben ellátom magam.
Logan majd Katyt végig pityeregve Loshoz érkeztem.
-Ígérem látjuk egymást nem sokára. - súgtam a fülébe majd adtam egy puszit.
-Ne tedd!! -fogta meg a kezem James.
Rá mosolyogtam majd a nyakába borultam úgy talán ahogy amikor kijött a kórházból. De ez sokkal másabbat jelentett.
Percekig így voltunk majd Kendall jött tőle is el kell búcsúznom.
-Nem akartam hogy ez legyen. - ölelt át a derekamon. Annyira jól esett.
-Tudom és Ririt is. - leheltem a szavakat majd amikor akartam elvenni a kezem megálltunk egymás tekintetében. Azt hittem megcsókoljuk egymást de uralkodnom kell magamon hisz miatta megyek el.
Végül elengedtem és elindultam az ajtó felé. Ki gondolta volna hogy ilyen nehéz lesz? :o Mert én nem. De mit is vártam?
-Sziasztok! -intettem oda nekik majd kiléptem.
-Vigyázz magadra! -hallottam ahogy még utánam kiáltsák.
Elsétáltam a busz megállóig majd megvettem a jegyet a rögtön első beérkező buszra.
10 perc múlva megérkezett, hátrébb el foglaltam egy helyet az ablak mellett.
Lehet hogy megbánom hogy nem Luke mellett döntöttem de lehet hogy azt jobban hogy elmegyek.
Megérkeztem 2 órakor Párizsba repülővel.Már azt se tudom mennyit utaztam és hogy magam után hagytam Amerikát és Európában vagyok egyik álom városomban. Megígértem a fiúknak és Katynek hogy írok ha megérkezem de nem mondtam meg hogy hova megyek. Amint kiszálltam a buszból elővettem a gépemet és már is ezt hallottam hogy katt.katt.katt már most elvesztem a gyönyörben.
Első dolgom hogy elmentem valami kajádához mert már kopogott a szemem az éhségtől. Szerencsére angolt nagyjából mindenki megértette de amúgy is régen tanultam valamicskét franciául és amit a buszban megtanultam nagy segítségemre volt.
.jpg)
Nagyon sok finomság volt sajtot és a crossantott ki nem hagyhattam.
-Excuse me, can you tell me good hotel? - kérdeztem a pincért amikor kihozta a rendelésemet.
-Yes, here you are- mondta majd a kezembe adott egy szóró lapot amelyen egy jól kinézetű hotel volt.
-Oh merci - mosolyogtam majd elkezdtem enni és nézelődni az ablakon.
Fél óra múlva elköszöntem és elindultam megkeresni azt a hotelt.
Hu nem volt messze se és eldugva se. Nagyon szép 3 *** hotel volt rögtön be is mentem remélve hogy van szabad hely.
-Bonne journée. Van szabad szobájuk? - mentem be össze szorított fogakkal.
-Bonjour. Yes - mosolygott a hölgy majd oda adta a kulcsokat.
Ezaz örültem magamnak majd lépcsőn felmentem a másodikra.
Pfúha tiszta, szép, otthonos szoba volt. Függönyök be voltak húzva így nem volt annyi fény de érdekelt hogy mire nézzek ki.
Ahogy megláttam mi tártul elém nem tudtam magam megállni és elkezdtem sikítani remélem senki se hallotta.
-Kint alszom. -mondtam magamnak majd kiléptem az erkélyre. Ez hihetetlen levegőt is alig kaptam. Bármikor ha kinézek az Eiffel-torony tárul majd elém. ^.^ *-*
Szerencsére itt is jó idő van kellemesen lehet majd aludni.
Előtte még gyors elmentem zuhanyozni mert már nagyon zavart az egy napi nem mosakodásom.
Még nagyon korán volt és gyönyörű idő hülye lennék ha nem használnám ki.
Fogtam a táskám és magamhoz véve egy térképet elindultam ki a hotel utcájából.
A franciákat nagyon kedveseknek láttam mind mosolygott főleg a gyerekek néhány ember nagyon sietett majdnem fel is löktek egypárszor.
-Oh excusez-moi- mondta egy férfi hang aki nekem jött és majd nem leöntött a kávéval.
-Nothing. -mosolyogtam.
-Oh de jó beszélsz angolul, David Bleeke vagyok. Örülök a találkozásnak. - kezdett el bemutatkozni.
-Helo igen angol vagyok most már, én is örülök Aby Ross. - mosolyogtam és nagyon jól kinézetű srác volt nem hiszem hogy sokkal idősebb mint én.
-Nincs kedved beszélgetni? Hogy érted hogy most már? - nézett rám kedvesen.
-De szívesen. Hát hosszabb sztori. - mosolyogtam és belenéztem a gyönyörűen csillogó szemeibe.
Beleegyeztem hogy beszélgessünk mert úgy láttam hogy jól ismeri Párizst és jó társaság én pedig nem szeretek annyira egyedül lenni.
Elkezdtünk sétálni és elmeséltem neki hogy Szlovákiából költöztünk Amerikába és lassan kezd az otthonommá válni. Mondta hogy minden évben 3 hónapokat is tölt Párizsban szóval igazam volt hogy jól ismeri, bűzlik róla messziről.
-Szeretnél többet tanulni franciául? - mosolygott rám amikor meg pirosodott előttünk a lámpa.
-Igen. Bár lehet hogy nehéz példány leszek. - nevettem.
-Nem hiszem de szeretem a kihívásokat. -mondta amire mind a ketten elkezdtünk nevetni.
-Meddig maradsz Párizsban? -kérdezte és várta a válaszomat.
-Még nem tudom amíg ki nem tisztul a fejem rendesen. -mosolyogtam bár már tudtam a következő kérdését.
Elmeséltem neki röviden a mesémet és végül Párizsban kötöttem ki.
Úton sokat nevettünk kezdem nagyon kedvelni a társaságát és stílusát.
-Nem vagy szomjas mert lassan már nem tudok beszélni. -mondta rekedtes hangon nem tehettem róla de muszáj volt kinevetnem.
-Igen olyan mókás? - nevetett majd kinyitotta előttem az ajtót egy italoshoz mentünk vagy hova.
-Mit kérsz? - mosolygott.
-Narancslé jó lesz köszi. - mondtam majd foglaltam közel a pulthoz egy asztalt. Hallottam hogy milyen gyorsan és szépen beszél franciául el voltam kápráztatva nem csak a nyelvtől hanem tőle is.
-Te aztán szépen beszélsz franciául. -dicsértem amikor letette elém amit kértem.
-Merci. - nevetett majd belekortyolt a italába. - Nem akarod most elkezdeni a tanulást?
-Miért is ne- mondtam majd utánozva őt én is ittam.
Elővettem egy füzetet és tollat hogy tudjak jegyzetelni.
Elkezdtük az alap köszönéssel Bonjuor Au revoir Bonsoir....
-Hmm nagyon ügyes vagy,eddig nem jelentesz nagy kihívást. -nevetett.
-Ezt bóknak veszem. -nevettem.
Utána még jött 3 kifejezés ami ment de az egyiknél már elakadtam.
-J'adore la cuisine française - próbálta lassan mondani de így se tudtam utánozni.
Megpróbáltam kiejteni de a reakciója csak egy hangos nevetés volt ami mosolyt csalt az arcomra.
-Nagy hülyeséget mondtam ugye?- kuncogtam.
-Hát nem néztem ki belőled de igen mondjuk rá. - nevetett .
-Mit? - néztem rá kérdőn.
-Szeretem a francia patkánymérget. - mosolygott.
-Pfuj még csak az kéne. -nevettem majd folytattuk a tanulást.
-Ez nagyon jó volt -fogtam a hasam a nevetéstől.
-Megismételhetnénk. Lady. -mosolygott majd kiléptünk az utcára.
-Tetszik az ötlet. - mosolyogtam és reméltem hogy még találkozunk.
-Melyik hotelban laksz? - kérdezte.
Elmondtam majd elő is vettem a térképet hogy oda jussak még jó hogy jó vagyok földrajból.
-O az az egyik legjobb szálloda - mondta.
-Igen főleg ha ki nézel ma este kint a teraszon töltöm az estémet. -mondtam mosolyogva mire kitört belőle a nevetés de el is hiszem.
Kivette a kezemből a füzetet és a tollat és bele írt egy pár számot.
-Ezen a számon érsz el. -mosolygott majd vissza is adta.
-Köszönöm és ezt a csodálatos napot és a tanítást is. - mondtam őszintén mert nagyon tetszett.
-Én is köszönöm akkor nem sokára találkozunk. -mondta fülig érő mosollyal majd kicsit lehajolt átölelt és adott egy puszit. -Salut.
-Salut et bonne nuit. -mosolyogtam és a puszijára gondoltam.
Ő csak válaszul mosolygott amitől megint megjelentek a gödröcskéi és intett.
Amikor beértem a szobámba és megláttam az órát nem hittem a szememnek hogy egész 5 órát vele voltam. És hogy ennyire várom hogy újra lássam és halljam a francia kiejtését.
Amikor a telefonom hátterét megláttam egy boldog mosoly jelent meg amikor megláttam azt a képet ahol mind a 6 rajta vagyunk. Nagyon hiányoznak de meg tudom csinálni.
Kimentem az erkélyre gondoljam át azokat a napokat mielőtt találkoztunk a fiúkkal és az onnan összes emléket a mai napig. Igaz hogy nagyon sok fájdalom ért velük főleg Kendall miatt de egyikre se mondhatom hogy megbántam hogy megtörtént. És az a mondás is igaz hogy néha jobb egyedül lenni. Mert akkor senki sem tud bántani. -Hercules
Éles fájdalom hatolt belém amikor eszembe jutott hogy mit mondtam Kendallnek,
'Bár ne ismertelek volna meg'-amikor ez az eszembe jutott könnyek hullottak le rám és szédülni kezdtem.
Ezt így is úgy is meg kell vele beszélnem de nem most. Át kell aludnom mindent és végig gondolni mert most úgy érzem bármit teszek nem jó csak rontok a helyzeten.
Bebújtam a pokróc alá és egy darabig nézve az Eiffel-torony káprázatos fényeit elálmosodtam és elaludtam.
- Vajon David és Aby között ki alakul egy szoros kötelék? Hogy dönt Aby ha fel kell? Szerintetek most kéne ezt megbeszélni-e Kendallel vagy majd ha vissza tér?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése