Vissza értünk Kendallel a várakozó terembe. Leültem egy székre és elővettem a telefonomat és kinyitottam az egyik képet:
Csak egy mosoly? Igen, de ez a mosoly volt előttem amikor nem láttam reményt és ennek a mosolynak a gazdája volt mellettem mindig és mutatta a helyes utat. A szürke napokba ez a mosoly hozott fényt a napjaimba... Boldog voltam ha ezt a mosolyt láthattam. Most pedig? Mit láttok? Egy küzdelemmel való srácot aki kiakar jönni onnan ahol most van de nem tud. A fájdalom visszahúzza.
Mi van ha feladja küzdelmet? Belenyugszik hogy így kell lennie hogy elbúcsúzik mindenkitől?
- Vajon itt van Jamesnek a búcsú ideje amikor itt hagyja Abyt és mindenkit akit szeret és akik szeretik őt?
Búcsú ideje...???
~Régóta lappang egy gondolat a fejemben,
egy aprócska dobbanás itt a szívemben.
Kimondani nem könnyű
Barátom
de megteszem
mert nagyon
Hiányzol.~
Beírtam ezt a verset a jegyzet füzetembe majd becsuktam vele együtt a szememet is.
-Aby. Kelj fel itt az orvos. -lökdösött egy kicsit Carlos akinek a vállán aludtam.
Rögtön felébredtem.
-Milyen híreket hozott doki? -ment oda türelmetlenül az orvoshoz Logan.
-Semmi olyan baja nem történt szerencsére hogy lebénulhatna vagy bármi de még kóma alatt van és lesz is még egy két napig amíg nem látjuk a javulást.
-Hallod Aby minden jó lesz. - ölelt meg Katy megkönnyebbülve.
-Nem örülsz?- kérdezte Logan.
-Még nem nagyon sokszor van hogy nem tudják felébreszteni az embert kómából. - mondtam és még jobban felzaklattam magam.
-Aby igazad van de ne gondolj a rosszra gondolj arra hogy minden jól fog menni és újra láthatod és nem kórházas ágyon. - guggolt le elém Kendall majd megfogta a kezemet.
Csak bólintottam egyet és egyet mosolyogtam.
-Megyek innom kell valamit - majd felálltam és elindultam.
-Megyek én is. - mondta Los és csatlakozott hozzám.
Amikor választottunk inni leültünk egy padra majd elkezdtünk beszélgetni.
-Egyet értek veled amit mondtál a kómáról de viszont Kendallnek igaza van. - fogta meg a kezem.
-Tudom, csak ilyenkor az ember nem tud normálisan gondolkozni.
-Az tuti- mondta majd még beszélgettünk és most volt alkalmam megkérdezni hogy sikerült a randi
-Végre valami jó majd szorosan megöleltem Carlost. -Gratulálok.
-Mindig igazad van. -nevetett Los mert arra gondolt amit mondtam hogy úgy is becserkészi a csajt.
-Ugye-ugye. -nevettem először majd visszamentünk a többiekhez.
Kendall háttal nekem, a falnak volt támaszkodva éreztem rajta hogy próbál biztatni de ő is ugyanolyan kétségbe esett és fáradt mint mi.
Oda mentem hozzá és összekulcsoltam vele a kezem és oda bújtam hozzá.
-Ne hagyd el magad. Emlékezz a szavaidra. - néztem a szemébe mert már a reménytelenséget láttam a szemébe.
-Egyszerűen nem tudok. Téged is bántalak és most hogy James még itt is akar hagyni nem bírom. - könnyezett be a szeme,
-Emlékszel amikor azt mondtad hogy sose bántanál meg engem szándékosan el hittem mert tudom. És James nem fog itt hagyni mert erős és küzdeni fog és nem adja fel. - mondtam majd a hajába fűztem a kezeimet és megcsókoltam Kendallt.
-Egy kis erő adás. - mosolyogtam majd Kendall adott egy puszit a homlokomra és a fülembe súgta: köszönöm hogy itt vagy. ♥
- Aby megbocsát Kendallnek ezek szerint? James tényleg nem adja fel a küzdelmet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése