Egy egyszerű lány aki élvezi az életet és minden új kalandba részt vesz csak azzal nem volt tudatába eddig hogy mennyire sebezhető amit az elkövetkezendő életében tapasztalni fog egy fiú miatt... Vajon megéri mind ez? Kibírja a kapcsolatuk? ♥
Haha nos haza jöttünk a nászútról szinte semmi se változott azon kívül hogy Kendallnek és nekem lett gyűrűnk ami egybe köt minket egy életen át. Ugyan olyan bolondok maradtunk és imádjuk egymást.
/James szemszöge/
Borzasztóan örültem hogy együtt vannak és végre mindenki boldog csak aggasztott hogy nekem senkim sincs és a többiek is fontolgassák az esküvőt.
A lányok noszogatására sikerült össze szednem magam és valakivel megismerkedni.
Nagyon aranyos lány de nem sietek el vele semmit első az hogy megismerjük egymást és csak utána lépjünk át egy következő lépcsőre. A többiek is hamar megkedvelték így boldogabb nem is lehetnék.
/Carlos szemszöge/
Tin és én boldogabbak nem is lehetnénk. Amikor az esküvőn rá néztem nem kell más mát tudtam hogy ő is ezt szeretné.
Így titokban megkértem a kezét amire igent mondott majd később csak számoltunk be a nagy hírről amire először mérgesek voltak hogy nem szóltunk de aztán csak örültek velünk. Kicsit későbbre tűztük az esküvőt de miden rendben volt.
/Logan és Katy szemszöge/
Amikor megtudtuk hogy Losék is már tervezik már a fejünket vakartuk hogy talán itt lenne az ideje nálunk is de végül úgy egyeztünk meg hogy még várunk mivel még nem állunk kész erre és elsietni meg nincs értelme egy ilyen fontos eseményt.
Szóval a mi történetünk boldogabb és nem is lehetne és szerelmesebb hisz erre vártam egész életem során hogy tele legyen kalanddal veszéllyel és szerelemmel és megkaptam. Nos igen a mi kapcsolatunk Kendallel mindent kibír csak biztosnak kellett lennünk az érzelmeinkben.
Szerelmes párok *-* <3 ♥
(itt vége is lenne ennek a blognak még egyszer köszönöm mindenkinek a támogatást és biztatást) ♥♥♥
Itt az új blogom első részéhez a link: <3 Olvassátok olyan nagy szeretettel mint ahogy írtam nektek :* http://xoxlolooxoxoxo.blogspot.sk/
Reggel mosolyogva keltem amikor megéreztem magam körül a vigyázó kezeket.
Szinte hihetetlen hogy jó néhány hónap azzal ment el hogy veszekszünk és egymásért harcolunk most pedig nyugodtan alszunk egymással.
-Szia.- mosolygott Kendall majd adott egy puszit.
-Szia. - mondtam majd közelebb bújtam hozzá.
-Le kell mennem de te maradj itt addig, jó?- nevetett az arcomat fürkészve.
-Rendben. -mosolyogtam majd fel is állt és lefutott.
... később....
Felöltöztem és már a hajamat igazítottam amikor a nevemet hallottam.
-Aby gyere le légyszi. -hallottam Katy hangját.
-Oké. -kiáltottam le majd mentem ki az ajtón ahol szirmokat találtam. (?)
Egész lépcső tele volt szórva szirmokkal és mindenki lent várt (rám?)
-Mit ünneplünk...? -néztem rájuk de rögtön elhallgattam amikor megláttam Kendallt kiöltözve. Mi van itt?
-Aby Ross...- lépett oda mosolyogva Kendall elém és megfogta a kezem a másikban pedig csokor volt majd letérdelt. -Hozzám jönnél feleségül? - nézett mélyen szemembe tele szenvedéllyel vággyal és reménnyel.
Nem kaptam levegőt nem tudtam felfogni ő most tényleg hozzám beszél?
Ott álltam néhány másodpercig amíg felfogtam majd a nyakába ugortam és -igennel- válaszoltam.
-Imádlak. -súgta majd megcsókolt és azt kívántam bár ne lenne soha vége.
Füttyszót és tapsvihart hallottam a többiektől majd mind megölelgetett és gratuláltak.
Kendallel megegyeztünk és a többiekkel melyik napra tűzzük ki a esküvőt Katy vállalt minden elkészülést és a többiek is kivették a részüket.
El sem bírom hinni. Ennyi idő után végre minden sínbe jön.
2 hét múlva az esküvőn...
-Katy..izgulok félek remegek ahh minden bajom van. - fogtam a fejem amikor a ruhát igazgatta rajtam.
-Nyugi már, ez lesz életed legszebb napja azzal akivel mindig is együtt akartál lenni. Szeretitek egymást mindennél jobban ne parázz. És a srácokkal ott leszünk mellettetek. -ölelt át Katy, pfuh imádom ezt a lányt.
/Megkezdődött/
-Igen. -mondtam ki a végleges szót Kendall után.
-Megcsókolhassátok egymást. -mondta a pap majd egymás felé nézve megcsókolt és a fellegekben repkedtem.
Úgy állapodtunk meg hogy esküvő után tartjuk bulit rögtön és másnap a nászutat mint mindenki más.
-Nem baj hogy ilyen hirtelen történt minden? -fogta meg a jegyes kezemet Kendall. -Csak nem akartam hogy bármi is történjen ami ezt tönkre tehetné.
Nem válaszoltam szavakkal csak megcsókoltam majd mentünk is a többiek után.
A nászutunk nem meglepően Párizs volt ahova a második nap folyamán csatlakoztak a többiek is amit már rég megígértünk egymásnak.
Dav-vel és Lucy-val nem találkoztam de nem is baj talán így jobb is.
Utolsó nász éjszakánkat ketten töltöttük Kendallel míg a többiek haza mentek.
Boldogabbak nem is lehettünk volna együtt.
Vajon még valaki tervezi Aby- ék után az esküvőt? :)
(Sziasztok :) Akkor ennek a blognak nem lesz 2 évadja hanem megírom még a befejező részt és folytatom az új blogommal amit előre is köszönöm hogy ennyi vissza jelzést kaptam hogy szívesen olvasnátok tőlem újat. Remélem az is elnyeri a tetszésetek és nem lesz baj ha ezt abba hagyom. Szívesen írnám mindkettőt csak arra sajnos nincs időm a suli mellett de kitudja lehet hogy egyszer még vissza térek ehhez a bloghoz is. Végül megszeretném köszöni mindazoknak akik olvasták és öntötték belém a bizalmat hogy folytassam. Hálásan köszönöm :* <3)
Szeretnélek titeket megkérdezni róla, hogy: szeretnétek hogy legyen egy második 2 évad a blognak vagy hagyjam abba egy befejezéssel? :)
Vagy hagyjam abba de írjak egy új blogot más történettel.
Ha azt szeretnétek hogy folytassak egy új blogot és esetleg van ötletetek olyan amit szívesen olvasnátok írjátok meg nekem én meg észben tarom őket! :)
Komizzatok sokan mert sokat számít!!! Köszönöm és azt is hogy olvastátok és hogy komiztatok <3
-Kendall nem próbálod ki az új gitárod? -javasolta Carlos.
-Jó ötlet... de csak Aby-vel együtt. - mosolygott rám édesen amitől megint a levegőkben röpdöstem hogy velük lehetek.
-De...tuti...vagyis biztos hogy akarod? - néztem rá kérdőn mire megfogta a kezem és húzott magával.
Beleültem az ölébe majd nekem adta a gitárt. Bevallom régen gitároztam már de nagyon jól esett megint a kezembe fogni és főleg Kendallel.
Kendall rátette a kezét a kezemre majd össze kulcsolt kézzel kezdtünk el gitározni.
Amikor befejeztük nagy taps szó gratulált nekünk én pedig egy csókkal köszöntem meg neki hogy vele zenélhettem.
-Akár együtt is mehetnétek fellépni. -kacsintott James.
-Haha én meg a közönség köszi inkább passzolom. -nevettem fel kínosan a lámpalázamra gondolva.
Láttam hogy Kendallnek valami átfutott az agyán de inkább nem akarom tudni.
-Nem megyünk kicsit ki nézni a városba? - nézett ki Katy.
-Jó ötlet- egyeztünk bele majd mind mentünk a kabátunkért.
Gyönyörű volt a tél és a Karácsony. Imádtam.
Csináltunk egy két képet egymásról. Amikor a gyerekotthon előtt mentünk el a szívem összeszorult.
-Srácok nem nézzünk be hozzájuk? -mosolyogtam mire Kendall mellém jött és megfogta a kezem és bólintott majd sorba a többiek is.
Szép karácsonyos hangulat volt és meghitt néhol gyerek nevetések és az első kisgyereket amikor megláttam sírni lett volna kedvem.
Ilyen fiatalon nem ismerik a szüleiket és valószínűleg nem is fogják. Elhagyták őket. Magányosak és szeretett hiányosak. Nincs mellettük minden nap valaki aki meghallgassa őket vagy meg nevettesse őket.
-Szia. - jött oda az előbbi kislány fülig érő mosollyal. Lehet hogy nem tudnak még semmiről de boldogok.
-Szia - mosolyogtam rá és leguggoltam hozzá. - Hogy hívnak? -simogattam meg a fejét.
-Amy vagyok, és te? -nézett rám nagy szemekkel.
-Hasonló nevünk van mivel én meg Aby vagyok.- egyszerűen nem tudtam magamról letörölni a mosolyt.
-És ők kicsodák? - mutatott a többiek felé.
-Ők a barátaim.- álltam fel majd sorba bemutattam őket.
Lassan több kis gyerek is oda jött hozzánk Amy pedig kézen fogva mutatott meg mindent a szobájukat ebédlőt stb...
-Nagyon jól értesz a gyerekhez. - súgta a fülembe Kendall.
-Köszi. -pusziltam meg majd már húzott is magával Amy.
1-2 óra után nehéz búcsút vettem tőlük a könnyeimmel küzdve majd oda adtuk az ajándékokat amiket sikerült megvennünk és boldogságot csalt az arcomra az a látvány ahogy néhány plüssnek mennyire tudnak örülni. Nos igen az embernek a gyermekkorát sosem volna szabad elfelejtenie hogy honnan kezdett el mindent járni beszélni és élni.
6 óra körül mentünk haza nevetve én James hátán Katy meg Carlos hátán.
Bedőltünk a kanapéra és felváltva ásítoztunk ami után megint csak nevetés roham kezdődött.
Hé sosem állítottam hogy normálisak vagyunk hisz az alapvető hülyeség.
-No ne már!!! Hullik a hó!!! -néztem ki az ablakon majd rögtön ahogy voltam felsőben kirohantam az udvarra ahol nagy pelyhekbe hullott a hó.
-Végre. Úgy látszik nem csak a szebb életet hanem a havat is meghoztátok magatokkal. -nevetett Carlos majd átölelt.
Amikor kezdtünk fázni és köhögni meg hapcizni jobbnak láttuk ha bemegyünk.
-Hull a hó és... -kezdett el énekelni Katy magával rángatva a karácsony fához.
-Micimackó fázik-zik. - nevettünk.
Reggel az orvos beadott még orvosságot és megvizsgált hogy minden rendben van e nálam.
-Rendben Aby, nagyon súlyos állapotba került be de nagyon szépen felépült és küzdött ma pedig már haza mehet. -mosolygott az orvos.
-Jaj nagyon szépen köszönöm. -öleltem meg majd felvettem azt a ruhát amit egyszer még Katy hozott. Nem akartam őket megvárni hogy meglátogassanak én akarom őket így szóltam a kórházban is.
1 órakor mentem ki a kórházból hogy még a papírokat is elintézzem.
Din...Dong... csöngettem amikor oda értem mivel kulcs nem volt nálam.
-Meghozta a pizz... -akarta mondani Logan de nem kapott levegőt. -Ez nem lehet most komolyan itt vagy? Ki engedtek? - csodálkozott Logan de az a mosoly amit láttam rajta felejthetetlen.
-Ki az? Meghozták végre a pizzát? -kiáltott ki Los.
Amikor megláttak az ajtóban amit csináltak vagy szét törték vagy abba hagyták és rohantak hozzám.
-De hiányoztatok. - öleltem meg őket szorosan.
Amikor megvolt a ünneplés megegyeztünk nem hozzuk fel azt a sok levelet és ezt az egészet hanem próbáljuk elfelejteni.
...
-Itt van a fa. -hozta James és Carlos a vállán az óriási fenyőfát.
-Itt vannak a kaják. És a díszek. - vette elő Kendall a díszeket.
-Dekoráció mindjárt kész. -mondta Katy mert mi 3 csináltuk a díszítést. (Logan Én Katy)
Amikor befejeztük a dekorációt elkezdtük díszíteni is a fát.
-Na jó karácsonyi hangulatot elő.
(Karácsonyi hangulathoz)
-Add oda légyszi azt az izét. -mutatott Kendall a sál féle díszre.
-Bohóc. -nevetett Katy Kendall-en mikor én meg láttam nem tudtam kommentálni csak röhögtem.
Összes fiú csinált magából valami bolondságot én felvettem egy piros orrot és egy rénszarvas fület.
-Na gyere. -fogta meg a kezem James és húzott magával.
Elkezdtünk billegni ide-oda és énekeltük: We wish you a merry Chrismas and Happy New Year.
Nem sokára mindenki csatlakozott. Kendallel feltettük együtt a fagyöngyöt és megcsókolt.
-Boldog Karácsonyt kicsim. - ölelte át a derekamat.
-Neked is. - bújtam oda hozzá és vissza mentünk díszíteni,
Már csak a legfőbb dísz maradt. Ki tegye fel? Néztünk ezekkel a kérdésekkel egymásra.
A fiúk végül úgy döntöttek hogy feltesznek a vállukra és Katyvel együtt raktuk fel a csúcsdíszt.
És elkészült a fa.
-Ugye tudjátok ez lesz idők legjobb karácsonya. -nevetett James.
-Ez alap vető. -mosolyogtam teli szájjal.
-Kérek még forrócsokit. - tolta nekem a bögréjét Carlos vigyorogva.
-Mályvacukorral? - kérdeztem mert már kicsit túl sokat eszik ma.
-Igen... Vagyis nem... ahh nem mert konyha malac leszek. - mondta nyűgölődve mire elkezdtünk nevetni.
Este mind beültünk a tv elé és a kályhához forrócsokival és karácsonyi filmet néztünk.
Nagyon sokat nevettünk a filmen és egymáson. Jaj de hiányoztak az a boldogság szeretet ami körül vesz náluk.
Kendall szobájába is tettünk és mindenki más szobájába egy kis fenyőt.
Kendallel kézen fogva mentünk fel a többiek után és amikor beértünk Kendall a szekrénynek nyomott és gyengéden elkezdett harapdálni.
-Nagyon hiányoztál. -súgta a szavakat de közben az ágyra döntött és ott folytattuk.
Kendallel már aludtunk együtt de nem történt semmi, de azt hiszem most más hogy lesz.
Minden nélküle töltött perc nagyon hiányzik de a jelenbe akarok élni és minden percet kihasználni és bepótolni.
Szinte egész estét azzal töltöttük és csak reggel aludtunk valamicskét.
Reggel...
Kendall nem volt már mellettem gondoltam reggelizik. Egy szál pólóba és bugyiba mentem le hozzá.
-Köszönöm az éjszakát. -csókolt meg szenvedélyesen.
-Bármikor. -csókoltam vissza.
-Tényleg? -emelt fel. -Akkor gyerünk vissza az ágyba.
-És ha a többiek benyitnak vagy meghallanak? - gondolkoztam hangosan,
-Nincsenek otthon. És nem izgat. - nevetett.
-Akkor menjünk. -mosolyogtam majd már bent is voltunk.
Addig befejeztük amíg a többiek megjöttek.
Felöltöztem és kicsit össze szedtem magam.
-Sziasztok. -köszöntem nekik.- Miket vetettek? -kérdeztem mert nem akartam hogy engem fagassanak hogy mit csináltunk mi ketten.
-Megvettük a kaját a karácsonyi ünnephez már csak meg kell csinálni. -nevetett Katy.
Dél körül megcsináltunk mindent és kitettük az ajándékokat. Pfúha mindenhol ajándék. Bő kezű karácsony. ☺
Megettük a karácsonyi menüt halat stb... majd jött az ajándékozás.
Imádtam az összes ajándékomat.
Kaptam ruhákat mindenkitől személyes képeket/dolgokat, kozmetikum stb... minden volt.
-Kicsim,komolyan? -fogta meg a kezem Kendall amikor meglátta a gitárt.
-Igen. Szeretlek.- csókoltam meg majd mindenki kibontotta az ajándékát és megköszöntük, sőt Katy még a nyakamba is ugrott.
-Imádlak Aby Ross. -nevetett majd már az új ruháit próbálgatta.
Helyre jön most már az életük? Nem lesz legalább karácsonykor semmi gond?
-Hozol nekem is? Mindjárt bealszok! -nyavalyogtam és megkértem Kendallt hogy hozzon nekem is italt.
Nem soká vissza tért 3 itallal és elkezdtünk beszélgetni amikor egy új nővér sietett hozzánk.
-Önök Aby Ross hozzátartozói? -kérdezte sürgetően.
-Igen mi vagyunk. -válaszolt Carlos izgatottan hát ha jó hír.
-Akkor jó hírekkel szolgálok mivel nem rég keltettük fel Abyt a kómából és sikeresen felébredt. -mosolygott a hölgy.
-Akkor túl fogja élni? ragyogott fel a szemem tele bizakodással.
-Még kómás, meg nincs teljesen magánál, de igen túl fogja. -válaszolt.
Azt a jelenetet amit mi ott 5 leműveltünk. Haha. Ugráltunk kiabáltunk mindent csináltunk örömünkben.
-És mikor jöhet haza?- szólt a hölgy után Kendall.
-Azt még nem lehet tudni de nem kell sokat várniuk. -mosolygott majd elment.
/Aby szemszöge kómásan/
Egy időbe nem hallottam a srácok hangját ami nagyon rosszul esett. Éreztem hogy gyengül a testem hisz ha már nem érdeklem őket akkor miért küzdjek? Egyik nap viszont hallottam Katy boldog és sajnálkozó hangját és egyik pillanatban valami forró és puhát éreztem a számon annyira magamnál voltam hogy tudjam ki ez. Kendall.
Ettől a naptól kezdve minden nap hallottam őket.♥ Valakik beszélgettek hogy mit vesznek karácsonyra szerettüknek. Még nem volt Karácsony? Hogy?
Örültem hogy ha minden jól megy nem soká ki kerülök innen és minden olyan lesz mint rég.
(Ez egy nagyon rövidke rész lett mert a következőt hosszabban szeretném :) )
Az orvosok szóltak hogy kóma alá kellett tenni Abyt különben tényleg nem éli túl így hát bele mentünk.
-Belehet hozzá menni.- jött ki a nővér.
Mind az öten be siettünk és még keservesebb lett a hangulat hogy megláttuk hogy tele van infúziókkal és hogy kómában van.
Mind a nyakába borultunk és sírtunk amikor Kendall feltette a fejét.
-Azon tényleg az én nevem van? -kérdezte Logant mert ő állt közel a papírhoz.
-Igen. -vette el az asztaltól és adta Kendall kezébe.
Kendall hangosan és szív facsaróan kezdte el olvasni. (Még egyszer leírom mert előző részben nem lehetett jól látni amiért bocsánat!)
Olyan életet éltünk le együtt, amiről a legtöbb ember nem is álmodhat, és mégis, most, hogy rád nézek, megijeszt a tudat, hogy hamarosan mindennek vége. Mindketten tudjuk, milyenek a kilátásaim, és hogy ez kettőnk szempontjából mit jelent. Látom a könnyeket a szemedben, és jobban féltelek, mint te engem, mégpedig attól a fájdalomtól, amin tudom, hogy keresztül kell menned.Lehet, hogy soha többé nem találkozunk. Szeretném, ha tudnád, hogy egész életemben szerettelek. Már azelőtt is szerettelek, hogy megismertelek. Te a részem vagy. (.Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj.Nem azt kérem, hogy örülj annak, hogy el kell mennem. Én csak arra kérlek, hogy lapozz egyet, olvass tovább, és kezdj el egy új mesét. És ha valaki megkérdi tőled, hogy ki voltam, akkor te elmeséled neki életem csodálatos történetét, és a végén csak annyit mondj: meghalt.
-Ne ez végleg elbúcsúzott tőlünk. Ugye ez csak egy rossz álom. -szólalt meg Logan.
Kendall nem bírta tovább egyikünk se de ez a levél túl ment nála a célon.
-Könyörgöm ne tedd ezt. - zokogott Kendall Aby kezét fogva a fejét pedig rá helyezte. -nem mehetsz el így és most!!!
James is oda ment Kendallhez és mind zokogtunk és kértük Abyt.
Az orvos nem sokára megkért hogy távozzunk és hogy majd hívnak ha van valami fejlemény.
-Megtiltsák hogy jöjjünk? -fakadt ki Carlos aki eddig nagyon csöndben volt.
-Nem uram csak fölösleges jönniük ha csak nem akarják látni. -nyugtatta az orvos Lost.
-Képzelje igen is akarjuk látni miért maga nem jönne be a hozzá tartozójához minden nap?- pipultam be.
-Rendben hölgyem jöjjenek minden nap. Viszlát. -majd elment.
Már reggel egy óra volt és semmit se aludtunk. Felhívtam Aby szüleit is akik rögtön bementek hozzá.
-Rohadt életbe hogy tudjak így aludni ha minden Abyre emlékeztet aki kómában fekszik? -kiabált Kendall a szobájában.
Hagytuk hogy dühöngjön de mi se tudtunk aludni hisz nekünk is állandóan ő járt a fejünkben.
Valahogy mind elaludtunk majd 10 órakor mindenki ébredezni kezdett.
-Aby annyira rossz rémálmom volt. -dörgölte a szemét Kendall, mi aggódóan egymásra néztünk azt hiszi hogy csak álmodta és hogy mellette van. Ez nagyon nem tetszik tönkre fog menni.
-Kendall nem álom volt. Aby nincs itt. -próbálkozott James akinek fel voltak dagadva a szemei.
Kinyitotta a szemét és semmit se szólva felrohant a szobájába és magára csapta. De azt mind hallottuk ahogy vagdos mindent a földhöz.
Bementünk Abyhez minden nap és beszéltünk hozzá de az egyik nap már nem mentünk...
-Sziasztok. - mosolygott Kendall amikor lejött a szobájából. Ez az első mosoly amit azóta láttam tőle.
-Szia na mizu? Minden oké? Nem hiányzik már? - kérdezte Logan.
-Abynek csak egy kérése volt TÚLÉLNI,TOVÁBBLÉPNI,ÚJRA SZERETNI!!! Tiszteletbe tartom az utolsó kérését hogy úgy menjen el ahogy ő szerette volna.
Ettől a naptól kezdve mindenki szinte úgy beszélt Abyről mint aki elment.
Egyik nap...
Kendall megismerkedett valami Lena nevű csajjal aki egyszer vagy barna vagy szőke.
Logan és én boldogok vagyunk Carlos és Tinnek nagyon megmélyült a kapcsolata James pedig minden nap valami mást csinál de rajta látom hogy szenved ahogy én is. Kendall hogy léphetett ilyen hamar túl ezen az egészen?
1 hét telt el azóta hogy Aby elment.
Egyik este Logan szobájában nem bírtam tovább.
-Katy mi a baj? -jött oda rögtön Logan majd a többiek.
-Mi. Senki se mondta hogy adjuk fel hogy Aby elmegy de mi megtettük. Nem járunk már hozzá hogy mi van vele Kendall te meg csajozol amit el se akarok hinni. Nem csinálom ezt tovább küzdeni fogok érte és nem érdekel hogy ha azt mondjátok hogy már fölösleges mert nem az. Szeretem őt és annyira hiányzik hogy fel se tudjátok fogni. Ő a mindenem és azt nem szokják feladni. Sajnálom. -csattantam fel.
-Teljesen igazad van. Amióta elment nem tudok másra gondolni csak rá. Egy idegroncs lettem és tudom hogy nem adja fel ahogy én se tettem Miatta mert mindig hallottam a kétségbe esett hangját. Erre mi meg már be se járunk hozzá. Mintha elfogadnánk hogy elment. - állt ki mellettem James.
-Köszönöm. -öleltem meg majd Kendallen kívül elindultunk Abyhez.
Bent voltunk Abynél amikor nyílt az ajtó és Kendall jött be mosolyogva.
-Aby! Ne haragudj én sem tudlak elfeledni csak erre kértél de tudod milyen mocskosul nehéz ha ennyire szeretlek. -csókolta meg Abyt.
-Ez a beszéd. -nevettünk.
Orvosok még mindig nem szolgálnak semmi információval de mi szorgalmasan és becsületesen minden nap járunk hozzá.
Vajon meghozza a gyümölcsét a sok törődés? Fel fog épülni?
.jpg)
.jpg)
.jpg)
