Karácsony este

Karácsony este :)

Ajándékozás után...

-Kendall nem próbálod ki az új gitárod? -javasolta Carlos.

-Jó ötlet... de csak Aby-vel együtt. - mosolygott rám édesen amitől megint a levegőkben röpdöstem hogy velük lehetek.

-De...tuti...vagyis biztos hogy akarod? - néztem rá kérdőn mire megfogta a kezem és húzott magával.

Beleültem az ölébe majd nekem adta a gitárt. Bevallom régen gitároztam már de nagyon jól esett megint a kezembe fogni és főleg Kendallel.

Kendall rátette a kezét a kezemre majd össze kulcsolt kézzel kezdtünk el gitározni.

Amikor befejeztük nagy taps szó gratulált nekünk én pedig egy csókkal köszöntem meg neki hogy vele zenélhettem.

-Akár együtt is mehetnétek fellépni. -kacsintott James.
-Haha én meg a közönség köszi inkább passzolom. -nevettem fel kínosan a  lámpalázamra gondolva.
Láttam hogy Kendallnek valami átfutott az agyán de inkább nem akarom tudni.
-Nem megyünk kicsit ki nézni a városba? - nézett ki Katy.
-Jó ötlet- egyeztünk bele majd mind mentünk a kabátunkért.
Gyönyörű volt a tél és a Karácsony. Imádtam.
Csináltunk egy két képet egymásról. Amikor a gyerekotthon előtt mentünk el a szívem összeszorult.
-Srácok nem nézzünk be hozzájuk? -mosolyogtam mire Kendall mellém jött és megfogta a kezem és bólintott majd sorba a többiek is.
Szép karácsonyos hangulat volt és meghitt néhol gyerek nevetések és az első kisgyereket amikor megláttam sírni lett volna kedvem.
Ilyen fiatalon nem ismerik a szüleiket és valószínűleg nem is fogják. Elhagyták őket. Magányosak és szeretett hiányosak. Nincs mellettük minden nap valaki aki meghallgassa őket vagy meg nevettesse őket.
-Szia. - jött oda az előbbi kislány fülig érő mosollyal. Lehet hogy nem tudnak még semmiről de boldogok.
-Szia - mosolyogtam rá és leguggoltam hozzá. - Hogy hívnak? -simogattam meg a fejét.
-Amy vagyok, és te? -nézett rám nagy szemekkel.
-Hasonló nevünk van mivel én meg Aby vagyok.- egyszerűen nem tudtam magamról letörölni a mosolyt.
-És ők kicsodák? - mutatott a többiek felé.
-Ők a barátaim.- álltam fel majd sorba bemutattam őket.
Lassan több kis gyerek is oda jött hozzánk Amy pedig kézen fogva mutatott meg mindent a szobájukat ebédlőt stb...
-Nagyon jól értesz a gyerekhez. - súgta a fülembe Kendall.
-Köszi. -pusziltam meg majd már húzott is magával Amy.
1-2 óra után nehéz búcsút vettem tőlük a könnyeimmel küzdve majd oda adtuk az ajándékokat amiket sikerült megvennünk és boldogságot csalt az arcomra az a látvány ahogy néhány plüssnek mennyire tudnak örülni. Nos igen az embernek a gyermekkorát sosem volna szabad elfelejtenie hogy honnan kezdett el mindent járni beszélni és élni.
6 óra körül mentünk haza nevetve én James hátán Katy meg Carlos hátán.
Bedőltünk a kanapéra és felváltva ásítoztunk ami után megint csak nevetés roham kezdődött.
Hé sosem állítottam hogy normálisak vagyunk hisz az alapvető hülyeség.
-No ne már!!! Hullik a hó!!! -néztem ki az ablakon majd rögtön ahogy voltam felsőben kirohantam az udvarra ahol nagy pelyhekbe hullott a hó.
-Végre. Úgy látszik nem csak a szebb életet hanem a havat is meghoztátok magatokkal. -nevetett Carlos majd átölelt.
Amikor kezdtünk fázni és köhögni meg hapcizni jobbnak láttuk ha bemegyünk.
-Hull a hó és... -kezdett el énekelni Katy magával rángatva a karácsony fához.
-Micimackó fázik-zik. - nevettünk.

• Vajon marad minden ugyan így ahogy most van? :)