Egy egyszerű lány aki élvezi az életet és minden új kalandba részt vesz csak azzal nem volt tudatába eddig hogy mennyire sebezhető amit az elkövetkezendő életében tapasztalni fog egy fiú miatt... Vajon megéri mind ez? Kibírja a kapcsolatuk? ♥
Haha nos haza jöttünk a nászútról szinte semmi se változott azon kívül hogy Kendallnek és nekem lett gyűrűnk ami egybe köt minket egy életen át. Ugyan olyan bolondok maradtunk és imádjuk egymást.
/James szemszöge/
Borzasztóan örültem hogy együtt vannak és végre mindenki boldog csak aggasztott hogy nekem senkim sincs és a többiek is fontolgassák az esküvőt.
A lányok noszogatására sikerült össze szednem magam és valakivel megismerkedni.
Nagyon aranyos lány de nem sietek el vele semmit első az hogy megismerjük egymást és csak utána lépjünk át egy következő lépcsőre. A többiek is hamar megkedvelték így boldogabb nem is lehetnék.
/Carlos szemszöge/
Tin és én boldogabbak nem is lehetnénk. Amikor az esküvőn rá néztem nem kell más mát tudtam hogy ő is ezt szeretné.
Így titokban megkértem a kezét amire igent mondott majd később csak számoltunk be a nagy hírről amire először mérgesek voltak hogy nem szóltunk de aztán csak örültek velünk. Kicsit későbbre tűztük az esküvőt de miden rendben volt.
/Logan és Katy szemszöge/
Amikor megtudtuk hogy Losék is már tervezik már a fejünket vakartuk hogy talán itt lenne az ideje nálunk is de végül úgy egyeztünk meg hogy még várunk mivel még nem állunk kész erre és elsietni meg nincs értelme egy ilyen fontos eseményt.
Szóval a mi történetünk boldogabb és nem is lehetne és szerelmesebb hisz erre vártam egész életem során hogy tele legyen kalanddal veszéllyel és szerelemmel és megkaptam. Nos igen a mi kapcsolatunk Kendallel mindent kibír csak biztosnak kellett lennünk az érzelmeinkben.
Szerelmes párok *-* <3 ♥
(itt vége is lenne ennek a blognak még egyszer köszönöm mindenkinek a támogatást és biztatást) ♥♥♥
Itt az új blogom első részéhez a link: <3 Olvassátok olyan nagy szeretettel mint ahogy írtam nektek :* http://xoxlolooxoxoxo.blogspot.sk/
Reggel mosolyogva keltem amikor megéreztem magam körül a vigyázó kezeket.
Szinte hihetetlen hogy jó néhány hónap azzal ment el hogy veszekszünk és egymásért harcolunk most pedig nyugodtan alszunk egymással.
-Szia.- mosolygott Kendall majd adott egy puszit.
-Szia. - mondtam majd közelebb bújtam hozzá.
-Le kell mennem de te maradj itt addig, jó?- nevetett az arcomat fürkészve.
-Rendben. -mosolyogtam majd fel is állt és lefutott.
... később....
Felöltöztem és már a hajamat igazítottam amikor a nevemet hallottam.
-Aby gyere le légyszi. -hallottam Katy hangját.
-Oké. -kiáltottam le majd mentem ki az ajtón ahol szirmokat találtam. (?)
Egész lépcső tele volt szórva szirmokkal és mindenki lent várt (rám?)
-Mit ünneplünk...? -néztem rájuk de rögtön elhallgattam amikor megláttam Kendallt kiöltözve. Mi van itt?
-Aby Ross...- lépett oda mosolyogva Kendall elém és megfogta a kezem a másikban pedig csokor volt majd letérdelt. -Hozzám jönnél feleségül? - nézett mélyen szemembe tele szenvedéllyel vággyal és reménnyel.
Nem kaptam levegőt nem tudtam felfogni ő most tényleg hozzám beszél?
Ott álltam néhány másodpercig amíg felfogtam majd a nyakába ugortam és -igennel- válaszoltam.
-Imádlak. -súgta majd megcsókolt és azt kívántam bár ne lenne soha vége.
Füttyszót és tapsvihart hallottam a többiektől majd mind megölelgetett és gratuláltak.
Kendallel megegyeztünk és a többiekkel melyik napra tűzzük ki a esküvőt Katy vállalt minden elkészülést és a többiek is kivették a részüket.
El sem bírom hinni. Ennyi idő után végre minden sínbe jön.
2 hét múlva az esküvőn...
-Katy..izgulok félek remegek ahh minden bajom van. - fogtam a fejem amikor a ruhát igazgatta rajtam.
-Nyugi már, ez lesz életed legszebb napja azzal akivel mindig is együtt akartál lenni. Szeretitek egymást mindennél jobban ne parázz. És a srácokkal ott leszünk mellettetek. -ölelt át Katy, pfuh imádom ezt a lányt.
/Megkezdődött/
-Igen. -mondtam ki a végleges szót Kendall után.
-Megcsókolhassátok egymást. -mondta a pap majd egymás felé nézve megcsókolt és a fellegekben repkedtem.
Úgy állapodtunk meg hogy esküvő után tartjuk bulit rögtön és másnap a nászutat mint mindenki más.
-Nem baj hogy ilyen hirtelen történt minden? -fogta meg a jegyes kezemet Kendall. -Csak nem akartam hogy bármi is történjen ami ezt tönkre tehetné.
Nem válaszoltam szavakkal csak megcsókoltam majd mentünk is a többiek után.
A nászutunk nem meglepően Párizs volt ahova a második nap folyamán csatlakoztak a többiek is amit már rég megígértünk egymásnak.
Dav-vel és Lucy-val nem találkoztam de nem is baj talán így jobb is.
Utolsó nász éjszakánkat ketten töltöttük Kendallel míg a többiek haza mentek.
Boldogabbak nem is lehettünk volna együtt.
Vajon még valaki tervezi Aby- ék után az esküvőt? :)
(Sziasztok :) Akkor ennek a blognak nem lesz 2 évadja hanem megírom még a befejező részt és folytatom az új blogommal amit előre is köszönöm hogy ennyi vissza jelzést kaptam hogy szívesen olvasnátok tőlem újat. Remélem az is elnyeri a tetszésetek és nem lesz baj ha ezt abba hagyom. Szívesen írnám mindkettőt csak arra sajnos nincs időm a suli mellett de kitudja lehet hogy egyszer még vissza térek ehhez a bloghoz is. Végül megszeretném köszöni mindazoknak akik olvasták és öntötték belém a bizalmat hogy folytassam. Hálásan köszönöm :* <3)
Szeretnélek titeket megkérdezni róla, hogy: szeretnétek hogy legyen egy második 2 évad a blognak vagy hagyjam abba egy befejezéssel? :)
Vagy hagyjam abba de írjak egy új blogot más történettel.
Ha azt szeretnétek hogy folytassak egy új blogot és esetleg van ötletetek olyan amit szívesen olvasnátok írjátok meg nekem én meg észben tarom őket! :)
Komizzatok sokan mert sokat számít!!! Köszönöm és azt is hogy olvastátok és hogy komiztatok <3
-Kendall nem próbálod ki az új gitárod? -javasolta Carlos.
-Jó ötlet... de csak Aby-vel együtt. - mosolygott rám édesen amitől megint a levegőkben röpdöstem hogy velük lehetek.
-De...tuti...vagyis biztos hogy akarod? - néztem rá kérdőn mire megfogta a kezem és húzott magával.
Beleültem az ölébe majd nekem adta a gitárt. Bevallom régen gitároztam már de nagyon jól esett megint a kezembe fogni és főleg Kendallel.
Kendall rátette a kezét a kezemre majd össze kulcsolt kézzel kezdtünk el gitározni.
Amikor befejeztük nagy taps szó gratulált nekünk én pedig egy csókkal köszöntem meg neki hogy vele zenélhettem.
-Akár együtt is mehetnétek fellépni. -kacsintott James.
-Haha én meg a közönség köszi inkább passzolom. -nevettem fel kínosan a lámpalázamra gondolva.
Láttam hogy Kendallnek valami átfutott az agyán de inkább nem akarom tudni.
-Nem megyünk kicsit ki nézni a városba? - nézett ki Katy.
-Jó ötlet- egyeztünk bele majd mind mentünk a kabátunkért.
Gyönyörű volt a tél és a Karácsony. Imádtam.
Csináltunk egy két képet egymásról. Amikor a gyerekotthon előtt mentünk el a szívem összeszorult.
-Srácok nem nézzünk be hozzájuk? -mosolyogtam mire Kendall mellém jött és megfogta a kezem és bólintott majd sorba a többiek is.
Szép karácsonyos hangulat volt és meghitt néhol gyerek nevetések és az első kisgyereket amikor megláttam sírni lett volna kedvem.
Ilyen fiatalon nem ismerik a szüleiket és valószínűleg nem is fogják. Elhagyták őket. Magányosak és szeretett hiányosak. Nincs mellettük minden nap valaki aki meghallgassa őket vagy meg nevettesse őket.
-Szia. - jött oda az előbbi kislány fülig érő mosollyal. Lehet hogy nem tudnak még semmiről de boldogok.
-Szia - mosolyogtam rá és leguggoltam hozzá. - Hogy hívnak? -simogattam meg a fejét.
-Amy vagyok, és te? -nézett rám nagy szemekkel.
-Hasonló nevünk van mivel én meg Aby vagyok.- egyszerűen nem tudtam magamról letörölni a mosolyt.
-És ők kicsodák? - mutatott a többiek felé.
-Ők a barátaim.- álltam fel majd sorba bemutattam őket.
Lassan több kis gyerek is oda jött hozzánk Amy pedig kézen fogva mutatott meg mindent a szobájukat ebédlőt stb...
-Nagyon jól értesz a gyerekhez. - súgta a fülembe Kendall.
-Köszi. -pusziltam meg majd már húzott is magával Amy.
1-2 óra után nehéz búcsút vettem tőlük a könnyeimmel küzdve majd oda adtuk az ajándékokat amiket sikerült megvennünk és boldogságot csalt az arcomra az a látvány ahogy néhány plüssnek mennyire tudnak örülni. Nos igen az embernek a gyermekkorát sosem volna szabad elfelejtenie hogy honnan kezdett el mindent járni beszélni és élni.
6 óra körül mentünk haza nevetve én James hátán Katy meg Carlos hátán.
Bedőltünk a kanapéra és felváltva ásítoztunk ami után megint csak nevetés roham kezdődött.
Hé sosem állítottam hogy normálisak vagyunk hisz az alapvető hülyeség.
-No ne már!!! Hullik a hó!!! -néztem ki az ablakon majd rögtön ahogy voltam felsőben kirohantam az udvarra ahol nagy pelyhekbe hullott a hó.
-Végre. Úgy látszik nem csak a szebb életet hanem a havat is meghoztátok magatokkal. -nevetett Carlos majd átölelt.
Amikor kezdtünk fázni és köhögni meg hapcizni jobbnak láttuk ha bemegyünk.
-Hull a hó és... -kezdett el énekelni Katy magával rángatva a karácsony fához.
-Micimackó fázik-zik. - nevettünk.
Reggel az orvos beadott még orvosságot és megvizsgált hogy minden rendben van e nálam.
-Rendben Aby, nagyon súlyos állapotba került be de nagyon szépen felépült és küzdött ma pedig már haza mehet. -mosolygott az orvos.
-Jaj nagyon szépen köszönöm. -öleltem meg majd felvettem azt a ruhát amit egyszer még Katy hozott. Nem akartam őket megvárni hogy meglátogassanak én akarom őket így szóltam a kórházban is.
1 órakor mentem ki a kórházból hogy még a papírokat is elintézzem.
Din...Dong... csöngettem amikor oda értem mivel kulcs nem volt nálam.
-Meghozta a pizz... -akarta mondani Logan de nem kapott levegőt. -Ez nem lehet most komolyan itt vagy? Ki engedtek? - csodálkozott Logan de az a mosoly amit láttam rajta felejthetetlen.
-Ki az? Meghozták végre a pizzát? -kiáltott ki Los.
Amikor megláttak az ajtóban amit csináltak vagy szét törték vagy abba hagyták és rohantak hozzám.
-De hiányoztatok. - öleltem meg őket szorosan.
Amikor megvolt a ünneplés megegyeztünk nem hozzuk fel azt a sok levelet és ezt az egészet hanem próbáljuk elfelejteni.
...
-Itt van a fa. -hozta James és Carlos a vállán az óriási fenyőfát.
-Itt vannak a kaják. És a díszek. - vette elő Kendall a díszeket.
-Dekoráció mindjárt kész. -mondta Katy mert mi 3 csináltuk a díszítést. (Logan Én Katy)
Amikor befejeztük a dekorációt elkezdtük díszíteni is a fát.
-Na jó karácsonyi hangulatot elő.
(Karácsonyi hangulathoz)
-Add oda légyszi azt az izét. -mutatott Kendall a sál féle díszre.
-Bohóc. -nevetett Katy Kendall-en mikor én meg láttam nem tudtam kommentálni csak röhögtem.
Összes fiú csinált magából valami bolondságot én felvettem egy piros orrot és egy rénszarvas fület.
-Na gyere. -fogta meg a kezem James és húzott magával.
Elkezdtünk billegni ide-oda és énekeltük: We wish you a merry Chrismas and Happy New Year.
Nem sokára mindenki csatlakozott. Kendallel feltettük együtt a fagyöngyöt és megcsókolt.
-Boldog Karácsonyt kicsim. - ölelte át a derekamat.
-Neked is. - bújtam oda hozzá és vissza mentünk díszíteni,
Már csak a legfőbb dísz maradt. Ki tegye fel? Néztünk ezekkel a kérdésekkel egymásra.
A fiúk végül úgy döntöttek hogy feltesznek a vállukra és Katyvel együtt raktuk fel a csúcsdíszt.
És elkészült a fa.
-Ugye tudjátok ez lesz idők legjobb karácsonya. -nevetett James.
-Ez alap vető. -mosolyogtam teli szájjal.
-Kérek még forrócsokit. - tolta nekem a bögréjét Carlos vigyorogva.
-Mályvacukorral? - kérdeztem mert már kicsit túl sokat eszik ma.
-Igen... Vagyis nem... ahh nem mert konyha malac leszek. - mondta nyűgölődve mire elkezdtünk nevetni.
Este mind beültünk a tv elé és a kályhához forrócsokival és karácsonyi filmet néztünk.
Nagyon sokat nevettünk a filmen és egymáson. Jaj de hiányoztak az a boldogság szeretet ami körül vesz náluk.
Kendall szobájába is tettünk és mindenki más szobájába egy kis fenyőt.
Kendallel kézen fogva mentünk fel a többiek után és amikor beértünk Kendall a szekrénynek nyomott és gyengéden elkezdett harapdálni.
-Nagyon hiányoztál. -súgta a szavakat de közben az ágyra döntött és ott folytattuk.
Kendallel már aludtunk együtt de nem történt semmi, de azt hiszem most más hogy lesz.
Minden nélküle töltött perc nagyon hiányzik de a jelenbe akarok élni és minden percet kihasználni és bepótolni.
Szinte egész estét azzal töltöttük és csak reggel aludtunk valamicskét.
Reggel...
Kendall nem volt már mellettem gondoltam reggelizik. Egy szál pólóba és bugyiba mentem le hozzá.
-Köszönöm az éjszakát. -csókolt meg szenvedélyesen.
-Bármikor. -csókoltam vissza.
-Tényleg? -emelt fel. -Akkor gyerünk vissza az ágyba.
-És ha a többiek benyitnak vagy meghallanak? - gondolkoztam hangosan,
-Nincsenek otthon. És nem izgat. - nevetett.
-Akkor menjünk. -mosolyogtam majd már bent is voltunk.
Addig befejeztük amíg a többiek megjöttek.
Felöltöztem és kicsit össze szedtem magam.
-Sziasztok. -köszöntem nekik.- Miket vetettek? -kérdeztem mert nem akartam hogy engem fagassanak hogy mit csináltunk mi ketten.
-Megvettük a kaját a karácsonyi ünnephez már csak meg kell csinálni. -nevetett Katy.
Dél körül megcsináltunk mindent és kitettük az ajándékokat. Pfúha mindenhol ajándék. Bő kezű karácsony. ☺
Megettük a karácsonyi menüt halat stb... majd jött az ajándékozás.
Imádtam az összes ajándékomat.
Kaptam ruhákat mindenkitől személyes képeket/dolgokat, kozmetikum stb... minden volt.
-Kicsim,komolyan? -fogta meg a kezem Kendall amikor meglátta a gitárt.
-Igen. Szeretlek.- csókoltam meg majd mindenki kibontotta az ajándékát és megköszöntük, sőt Katy még a nyakamba is ugrott.
-Imádlak Aby Ross. -nevetett majd már az új ruháit próbálgatta.
Helyre jön most már az életük? Nem lesz legalább karácsonykor semmi gond?
-Hozol nekem is? Mindjárt bealszok! -nyavalyogtam és megkértem Kendallt hogy hozzon nekem is italt.
Nem soká vissza tért 3 itallal és elkezdtünk beszélgetni amikor egy új nővér sietett hozzánk.
-Önök Aby Ross hozzátartozói? -kérdezte sürgetően.
-Igen mi vagyunk. -válaszolt Carlos izgatottan hát ha jó hír.
-Akkor jó hírekkel szolgálok mivel nem rég keltettük fel Abyt a kómából és sikeresen felébredt. -mosolygott a hölgy.
-Akkor túl fogja élni? ragyogott fel a szemem tele bizakodással.
-Még kómás, meg nincs teljesen magánál, de igen túl fogja. -válaszolt.
Azt a jelenetet amit mi ott 5 leműveltünk. Haha. Ugráltunk kiabáltunk mindent csináltunk örömünkben.
-És mikor jöhet haza?- szólt a hölgy után Kendall.
-Azt még nem lehet tudni de nem kell sokat várniuk. -mosolygott majd elment.
/Aby szemszöge kómásan/
Egy időbe nem hallottam a srácok hangját ami nagyon rosszul esett. Éreztem hogy gyengül a testem hisz ha már nem érdeklem őket akkor miért küzdjek? Egyik nap viszont hallottam Katy boldog és sajnálkozó hangját és egyik pillanatban valami forró és puhát éreztem a számon annyira magamnál voltam hogy tudjam ki ez. Kendall.
Ettől a naptól kezdve minden nap hallottam őket.♥ Valakik beszélgettek hogy mit vesznek karácsonyra szerettüknek. Még nem volt Karácsony? Hogy?
Örültem hogy ha minden jól megy nem soká ki kerülök innen és minden olyan lesz mint rég.
(Ez egy nagyon rövidke rész lett mert a következőt hosszabban szeretném :) )
Az orvosok szóltak hogy kóma alá kellett tenni Abyt különben tényleg nem éli túl így hát bele mentünk.
-Belehet hozzá menni.- jött ki a nővér.
Mind az öten be siettünk és még keservesebb lett a hangulat hogy megláttuk hogy tele van infúziókkal és hogy kómában van.
Mind a nyakába borultunk és sírtunk amikor Kendall feltette a fejét.
-Azon tényleg az én nevem van? -kérdezte Logant mert ő állt közel a papírhoz.
-Igen. -vette el az asztaltól és adta Kendall kezébe.
Kendall hangosan és szív facsaróan kezdte el olvasni. (Még egyszer leírom mert előző részben nem lehetett jól látni amiért bocsánat!)
Olyan életet éltünk le együtt, amiről a legtöbb ember nem is álmodhat, és mégis, most, hogy rád nézek, megijeszt a tudat, hogy hamarosan mindennek vége. Mindketten tudjuk, milyenek a kilátásaim, és hogy ez kettőnk szempontjából mit jelent. Látom a könnyeket a szemedben, és jobban féltelek, mint te engem, mégpedig attól a fájdalomtól, amin tudom, hogy keresztül kell menned.Lehet, hogy soha többé nem találkozunk. Szeretném, ha tudnád, hogy egész életemben szerettelek. Már azelőtt is szerettelek, hogy megismertelek. Te a részem vagy. (.Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj.Nem azt kérem, hogy örülj annak, hogy el kell mennem. Én csak arra kérlek, hogy lapozz egyet, olvass tovább, és kezdj el egy új mesét. És ha valaki megkérdi tőled, hogy ki voltam, akkor te elmeséled neki életem csodálatos történetét, és a végén csak annyit mondj: meghalt.
-Ne ez végleg elbúcsúzott tőlünk. Ugye ez csak egy rossz álom. -szólalt meg Logan.
Kendall nem bírta tovább egyikünk se de ez a levél túl ment nála a célon.
-Könyörgöm ne tedd ezt. - zokogott Kendall Aby kezét fogva a fejét pedig rá helyezte. -nem mehetsz el így és most!!!
James is oda ment Kendallhez és mind zokogtunk és kértük Abyt.
Az orvos nem sokára megkért hogy távozzunk és hogy majd hívnak ha van valami fejlemény.
-Megtiltsák hogy jöjjünk? -fakadt ki Carlos aki eddig nagyon csöndben volt.
-Nem uram csak fölösleges jönniük ha csak nem akarják látni. -nyugtatta az orvos Lost.
-Képzelje igen is akarjuk látni miért maga nem jönne be a hozzá tartozójához minden nap?- pipultam be.
-Rendben hölgyem jöjjenek minden nap. Viszlát. -majd elment.
Már reggel egy óra volt és semmit se aludtunk. Felhívtam Aby szüleit is akik rögtön bementek hozzá.
-Rohadt életbe hogy tudjak így aludni ha minden Abyre emlékeztet aki kómában fekszik? -kiabált Kendall a szobájában.
Hagytuk hogy dühöngjön de mi se tudtunk aludni hisz nekünk is állandóan ő járt a fejünkben.
Valahogy mind elaludtunk majd 10 órakor mindenki ébredezni kezdett.
-Aby annyira rossz rémálmom volt. -dörgölte a szemét Kendall, mi aggódóan egymásra néztünk azt hiszi hogy csak álmodta és hogy mellette van. Ez nagyon nem tetszik tönkre fog menni.
-Kendall nem álom volt. Aby nincs itt. -próbálkozott James akinek fel voltak dagadva a szemei.
Kinyitotta a szemét és semmit se szólva felrohant a szobájába és magára csapta. De azt mind hallottuk ahogy vagdos mindent a földhöz.
Bementünk Abyhez minden nap és beszéltünk hozzá de az egyik nap már nem mentünk...
-Sziasztok. - mosolygott Kendall amikor lejött a szobájából. Ez az első mosoly amit azóta láttam tőle.
-Szia na mizu? Minden oké? Nem hiányzik már? - kérdezte Logan.
-Abynek csak egy kérése volt TÚLÉLNI,TOVÁBBLÉPNI,ÚJRA SZERETNI!!! Tiszteletbe tartom az utolsó kérését hogy úgy menjen el ahogy ő szerette volna.
Ettől a naptól kezdve mindenki szinte úgy beszélt Abyről mint aki elment.
Egyik nap...
Kendall megismerkedett valami Lena nevű csajjal aki egyszer vagy barna vagy szőke.
Logan és én boldogok vagyunk Carlos és Tinnek nagyon megmélyült a kapcsolata James pedig minden nap valami mást csinál de rajta látom hogy szenved ahogy én is. Kendall hogy léphetett ilyen hamar túl ezen az egészen?
1 hét telt el azóta hogy Aby elment.
Egyik este Logan szobájában nem bírtam tovább.
-Katy mi a baj? -jött oda rögtön Logan majd a többiek.
-Mi. Senki se mondta hogy adjuk fel hogy Aby elmegy de mi megtettük. Nem járunk már hozzá hogy mi van vele Kendall te meg csajozol amit el se akarok hinni. Nem csinálom ezt tovább küzdeni fogok érte és nem érdekel hogy ha azt mondjátok hogy már fölösleges mert nem az. Szeretem őt és annyira hiányzik hogy fel se tudjátok fogni. Ő a mindenem és azt nem szokják feladni. Sajnálom. -csattantam fel.
-Teljesen igazad van. Amióta elment nem tudok másra gondolni csak rá. Egy idegroncs lettem és tudom hogy nem adja fel ahogy én se tettem Miatta mert mindig hallottam a kétségbe esett hangját. Erre mi meg már be se járunk hozzá. Mintha elfogadnánk hogy elment. - állt ki mellettem James.
-Köszönöm. -öleltem meg majd Kendallen kívül elindultunk Abyhez.
Bent voltunk Abynél amikor nyílt az ajtó és Kendall jött be mosolyogva.
-Aby! Ne haragudj én sem tudlak elfeledni csak erre kértél de tudod milyen mocskosul nehéz ha ennyire szeretlek. -csókolta meg Abyt.
-Ez a beszéd. -nevettünk.
Orvosok még mindig nem szolgálnak semmi információval de mi szorgalmasan és becsületesen minden nap járunk hozzá.
Vajon meghozza a gyümölcsét a sok törődés? Fel fog épülni?
Amikor Katyvel teke golyózni voltunk és egy helyes pasi lábára ejtettem a golyót.
Utolsó fotózásomkor nem régen.
Én és Katy utolsó közös fotózásunkon. És amikor Amerikába jöttünk.
Szerettem ezt az életet tele volt kalanddal nevetéssel kirándulással szomorúsággal veszéllyel amit nem akartam elhagyni de felmondtam a szolgálatot így ez a lehetőség maradt számomra. A többieknek írtam még egy levelet biztos nem lesz könnyű nekik elolvasni és túl tenni magukat ezen de nekem se. Tudom hogy minden jól megy majd idővel és majd a más világon talán megint boldogok leszünk együtt. Biztos megtesznek mindent hogy megmentsenek és én harcolni is fogok addig amíg tudok és bírok. Olyan hirtelen történt minden de mindenre volt időm és esélyem. Hiszem hogy ennek így kell történnie ha pedig nem akkor pedig minden helyre jön. Infúziók miatt élek még csak de lassan érzem hogy elvisz magával a sötétség.
Végeztéül írtam még egy pár utolsó sort Kendallnek!
Olyan életet éltünk le együtt, amiről a legtöbb ember nem is álmodhat, és mégis, most, hogy rád nézek, megijeszt a tudat, hogy hamarosan mindennek vége. Mindketten tudjuk, milyenek a kilátásaim, és hogy ez kettőnk szempontjából mit jelent. Látom a könnyeket a szemedben, és jobban féltelek, mint te engem, mégpedig attól a fájdalomtól, amin tudom, hogy keresztül kell menned.Lehet, hogy soha többé nem találkozunk. Szeretném, ha tudnád, hogy egész életemben szerettelek. Már azelőtt is szerettelek, hogy megismertelek. Te a részem vagy. (.Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj.
Nem azt kérem, hogy örülj annak, hogy el kell mennem. Én csak arra kérlek, hogy lapozz egyet, olvass tovább, és kezdj el egy új mesét. És ha valaki megkérdi tőled, hogy ki voltam, akkor te elmeséled neki életem csodálatos történetét, és a végén csak annyit mondj: meghalt.
Szeretni foglak semmi sem változtat ezen a búcsú. ♥
Aby tényleg feladja a küzdelmet? Kendall hogy fog reagálni? Szeretnétek hogy Aby felépüljön?
Nem bírtam elhinni hogy ez történik. De hisz ezt neki már műtötték. De csak az is az lehet mert akkor az orvos azt mondta hogy egyértelmű jelei a daganatnak most meg ugyan ez. De a legrosszabb...
-Orvost!!! Valaki tolja ide a valagát és segítsen. -ordított Los a kórházban. Még sosem láttam ilyenek.
-Mi a gond uram? -kérdezte egy orvos tőlünk.
-Haldoklik itt valaki nem veszi észre? komolyan?Hát végem!!! -kiabált James.
-Sürgős eset vigyék a 25 szobába. -kiabált a nővér.
Ezzel kivették Kendall kezéből, mi pedig követtük hogy hova viszik. Persze hogy orrunk előtt zárják be az ajtót.
-Pontos adatokat kérünk és hogy mi történt. -jött oda a nővér.
-Aby Ross. Itt lakik. - mondtam fulladozva a könnyektől.- Sajnálom nem tudom folytatni.
-Hölgyem tudom hogy nehéz de el kell mondania hogy tudjunk segíteni. -mondta higgadtan a nővér amitől én csak felcsesződtem.
-Megfog halni!!! Hát nem érti??? Egyszer már volt műtve és azt mondták ha még egyszer meg jelenik nála azt már nem éli túl. Felfogta? El fogom veszíteni!!! -omlottam össze teljesen.
Logan szorosan magához ölelt: Ilyet még mondani se merj. -szólt rám.
Mindenkit tépett az ideg és bőgtünk nem tudom hogy nézhettünk ki de nem is érdekelt.
-Kendall valami kiesett a zsebedből. -mondta égő arccal Logan.
Kendall kérdőn rá nézett majd fel vette a papírt és már mindenki rosszat sejtett.
Kedves mindenki! Vicces hogy így alakult amikor minden kezdett a helyére jönni. Katy amikor rám találtok valószínűleg már fogod tudni mi a bajom. Nehéz lesz biztos a búcsú de kérlek szépen titeket hogy ne tegyetek kárt MAGATOKBAN!!! Nem így akarok elmenni!! emlékezzetek rám amíg tudtok és legyetek nélkülem boldogok. :) Nem lesz nehéz ha együtt maradtok.
Kedves Logan!!! Kérlek nagyon vigyáz Katyre mert egy kincs. Köszönöm azt a sok gyönyörű pillanatot és tapasztalatot amit nyújtottál nekem. Mindből tanultam hálásan köszönöm. ♥
Kedves Carlos!!! Mindig Losnak hívtalak szinte. :D Nagyon sajnálom hogy nem ismerhetem meg jobban a életed szerelmét de tudom hogy jól döntöttél és hogy boldogok lesztek. Köszönöm azt rengeteg vicces röhejes napot amiket átéltünk együtt mindig emlékezz rá, a sok csatát és minden mást. Te is sok mindenre meg tanítottál köszönöm. ♥
Kedves Katy!!! Hugom vagy nővérem vagy simán barátnőm? Ah nem annál sokkal több!!! Te vagy a mindenem a lelki társam és az élet adóm. Hálásan köszönöm azt a rengeteg évet amit magunk után hagytunk. Hihetetlen napok voltak. :D Tudod mit sajnálok a legjobban amit ma említettél meg: hogy elhanyagoltalak és hogy nem tudunk elmenni együtt Párizsba. Rühellem ezért magam. Ne haragudj. a következő nagy lépésed az legyen és boldog legyél mert figyelni foglak. ;) Nélküled nem lettem volna amilyen lennék Köszönöm. ♥
Kedves James!!! Pfuh hol kezdjem? Szerintem te se tudnád ha helyembe lennél. :D Köszönöm a legelső szörf leckémet ahogy megtanítottál hogy élvezzem az életet és hogy csak egyszer élünk. Azt a sok nevetséges pillanatot amikor már nem tudtuk hogy sírjunk vagy nevessünk. Emlékezz rá mindig ha rossz napod lesz. ;) Rengeteg leckére megtanítottál amik mindig előttem voltak. Köszönöm hogy mindig kiálltál mellettem. Rengeteget segítettél. Köszönöm♥
Kedves Kendall!!! Mire ide értem a kezem tisztára elfáradt de nem baj mert megéri. Sosem találkoztam még ennyire érdekes figurával mint veled. Igen martuk egymást állandóan de szinte az volt a furcsa ha nem. Melletted sosem unatkoztam. Sosem voltam szeretett hiányba mert mindig éreztem hogy fontos vagyok számodra amit hálásan köszönök. Sosem felejtem el az első éjszakánk és az utolsót az első csókunkat az utolsó veszekedésünket. Találsz nálam nem sokára egy sokkal jobb lányt hidd el hogy eljön és boldogok lesztek. Megérdemled. Mindig szeretni foglak én hű Lovagom. Köszönöm.♥
Végeztére köszönöm mind azt a sok jót amit kaptam tőletek. Sírjatok mérséklettel nevessetek minden percben hisz csak egyszer élünk. Boldog vagyok hogy ilyen remek embereket megismertem akik mindig mellettem voltak és csak is a javamat akarták. Köszönöm. ♥ Mindenkit üdvözlök Luke-ot Sidneyt Elit Davt és Lucyt. Imádlak titeket ha nem is tudtam elégszer mondani így van. ♥
Üdv: majd a más világon! Aby xoxo ♥
Mit szólnak ezek után a többiek? Felfogják tudni dolgozni? Aby tényleg távozik? Boldogok lesznek vég valaha igazából?
Ebéd a hasamba, srácoktól elköszöntem,és elindultam a találka helyére.
Én se késtem és ő se.
-Szia - köszönt majd megölelt.
Elkezdtünk sétálni és beszélgetni miket szeretünk miket hallgatunk. Közös: rock zene,pizza,fekete és lila a kedvenc színünk és stb...
Család témához értünk...
-Na várjál csak!!! Az apumnak is ugyan ez a neve. -nevettem fel kínosan.
-És mi az anyudnak a neve? -kérdezte kérdő pillantással.
-Camill Ross. - mosolyogtam.
-Aby... Mi unokatesók vagyunk!!! -mosolygott és mire nekem is eljutott gyors öleléssel örültük egymást. Na kiderült a titok!!!
Amikor lenyugodtunk az öröm pillanatok után csináltunk egy közös képet.
Tényleg hasonlítunk :o
Nagyon sokat nevettünk és megállapodtunk hogy holnap bemutatom a többieknek mert ma nem ér rá.
5 óra körül mosolyogva mentem a házba.
-Mi ez? Mindjárt megfulladok!!! -mentem neki Carlosnak aki szinte már bűzlött a sok parfümtől. -Magadra öntötted az egész tubust? Vagy mi?! -néztem rá és legyeztem magam körül az illatot.
-Igen tudom hogy isteni. - egóskodott. -Randim lesz. -mondta ki bár ez már régebben is leesett. xd
-Hajrá!!! Már haza is hozhatnád hogy mi is jobban megismerjük. -kacsintottam Carlosra.
-Majd még megfontolom, önző vagyok. -nyújtotta ki a nyelvét majd lelépett.
A többiek leültettek én meg elmeséltem hogy ki is Eli.
-Szóval holnap át jön ha nem baj. -avattam be őket a tervbe.
-Megbeszéltük. -mosolygott James.
...
-Na mi van már? -futottam Katy után a lépcsőn.
-Semmi. -vágta hozzám gorombán.
-Hallgatlak. - állítottam le.
-Tényleg érdekel? Hát Te. -mondta hangosabban az utolsó szót.
-Mert mit csináltam? -néztem rá.
-Elmész Párizsba nélkülem ott lett egy jó barátnőd, most meg ismerted az unokatesód és vele leszel. Mi van kettőnkkel? -nézett rám.
Vissza akartam vágni de nem mert igaza van az utóbbi hetekben nagyon eltávolodtunk szinte alig van közös percünk.
-Pfuh, igazad van. Oké holnap nem jön át Eli max máskor és mi meg hatan feldíszítsük a fát és utána tartunk olyan programokat mint rég. -öleltem meg jó szorosan.
-Holnap is áthívhatod hisz családtag. De jó alig várom. -borult a nyakamba ő is.
Írtam Elinek szerencsére úgy látom nem akadt ki meg semmi de Katy fontosabb. Ő nem csak a legjobb barátnőm hanem a testvérem is a lelki szemetesem és a lelki társam.
/Carlos szemszöge/
Twitter: @carlospena: A világ legszebb lányával aki csak az enyém. Szeretlek.♥
/Aby szemszöge/
Amikor megláttam Los képét széles mosollyal örültem hogy boldog és hogy jól szórakoznak.
Lementem a nappaliba ahol a 3 fiú tv nézte Katy meg könyvet olvasott(?)
Beültem Kendall ölébe és néztem velük a tv.
-Na végre elolvastam. -pattant fel Katy majd csatlakozott hozzánk Logan ölében.
A nagy film nézésünket Carlos boldog jelenléte zavarta meg.
Mindent elmesélt,boldog volt boldog voltam én is és úgy kb mindenki boldog volt. Happy Life. ☺
Már mindenki alvásra készülődött de én hamarabb bementem Kendall szobájába.
Már lent is görcsölt a hasam így gondoltam veszek be orvosságot és lepihenek csak nem ez történt...
Amikor beértem a szobába épp az ágy széléig tudtam csak elmenni ott pedig összerogytam...
-Kicsim találtál orvosságot? -hallottam Kendall hangját ahogy kiabál nekem.
Akartam válaszolni csak nem tudtam a fájdalom bekerített, erősen fogtam az ágy szélét a másik kezemmel a hasamat. Nem tudtam mi történik csak azt akartam hogy már legyen vége.
-Kicsim!!!- hallottam Kendall hangját de már erősebben.
A következő pillanatban már csak azt láttam hogy az ajtó kivágódik és Kendall és James jelenik meg kétségbe esett arccal előttem.
-Aby szólalj meg!! Mi fáj? -fogta meg James a kezemet.
-Katy!! Orvosságot azonnal Aby rosszul van. -kiabált le Kendall.
-Aby!!! Ne mi van? -futott hozzám Los és Logan. Tudtam mi történik körülöttem de nem tudtam megszólalni.
Katy megjelent orvosságokkal és lepedővel.
-Orvoshoz kell vinnünk különben nem biztos hogy túl éli még az estét. -sírt Katy de próbált erős maradni.
-Mi van? Mi baja!! Mond már. -szólt rá erélyesen Kendall.
-Daganata van.- zokogta Katy a szavakat.
- Hozom a kocsit hozzátok Abyt gyorsan. -mondta Logan de ez után már minden elhomályosodott és lecsukódott a szemhéjam.
-Aby könyörgöm ne!!! Ébredj!!!- rángatott James de már szorítani se volt erőm elhagyott és már készen voltam a végre.
Talán Abynek tényleg fel kell készülnie a végre? Mi lesz a többiekkel ezek után? Mindenki összeomlik majd a hír hallatán amit az orvos közölni fog? Mi lesz ennek a vége?
-Hiányoztál. Mától amit elrontottunk mindent újra kezdünk. -adott Kendall puszit a homlokomra.
-Tökéletes. -mosolyogtam majd magához húzott, hozzá bújtam és néztük a filmet.
Lassan időközben megjöttek a többiek is.
-Oké ti megint turbékoltok de be kell pótolnunk az időt. -választott szét Kendallel Los.
Egész napot együtt töltöttük. Elég hideg volt hogy elmenjünk este jégkorizni. Egy gond van hogy nem tudok...
Este...
Fel mentem átöltözni melegebb cuccba és pánikoltam Katynek.
-Nyugi már, lehet hogy a fiúk se tudnak. Én én se vagyok profi. -próbált biztatni.
-De te legalább meg tudsz a két lábadon állni. Én meg befogok égni!!! -ráztam meg a fejem.
-Na jó akkor mondom így ... Ne rinyálj fogd a cuccod és menjünk!!! - fogta meg a karom és húzott le.
-Skacok...- akartam elmondani nekik csak James közbe szólt klassz.
-Na induljunk mert késésben vagyunk. - mondta és már a kocsiban is voltunk.
Pályán... a pánik jelzőm erősen jelzett, hogy menjek innen amíg nem késő.
-Ja Aby mit is akartál mondani a házban? -fordult felém mosolyogva James.
Lenéztem a korimra.
-Nem tudok korcsolyázni. Tudom gáz de én inkább itt maradok a padon és majd nézlek titeket. -mosolyogtam.
-Ez vicc csak ugye? Itt az ideje hogy megtanulj- adta a kezembe a korit Logan.
Katy ördögien és -én megmondtam hogy nem menekülsz- kifejezéssel vigyorgott rám.
-Csak nem lehet olyan nehéz. -vetettem keresztet mikor mentem a többiek után.
-Na gyere kicsim. Itt vagyunk körülötted ha zuhansz elkapunk. -mosolygott Kendall majd kinyújtotta a kezét felém.
-Egyszer él az ember. -próbáltam meggyőzni magam hogy szépen halok meg.
Kendall kezét remegve fogtam meg majd a jégen voltam. Ajaj jön a spárga. :o
-Kendall csúszik szét a lábam. Szét fogok repedni!!!- kiabáltam mint egy hülye szerencsére nem én voltam a központ.
-Au te nem normális!!!- fájdítottam a lábam amikor Los belém rúgott hogy tegyem össze őket.
-De csak így fogsz megtanulni. -vigyorgott gúnyosan.
-Csak menjünk haza ott kikapsz. -vágtam belé egy zsibasztót.
Fél óra elteltével... már segítség nélkül ment.
-Na mit mondtam. - mondta Los.
-Jó van na. -nevettem és örültem hogy rászedtek.
Már ki voltunk fáradva így leültünk egy padra amikor egy csaj jött felénk.
(Elizabeth Ross)
-Sziasztok bocsi a zavarásért csak láttam hogy kiesett ez a zsebedből és lehet hogy fontos. -adott át nekem egy cetlit és felismertem mert azon volt hogy Párizsban hol voltam.
-Nagyon szépen köszönöm. -mosolyogtam mert tényleg nagyon jól esett hogy oda adta és nem dobta ki.
Láttam a a névtámláján a nevét és ugyan az volt a vezeték neve mint nekem. Valamiben hasonlók is voltunk.
-Akkor nem is akarok zavarni. -mondta széles mosollyal majd elment.
Haza felé a csajon gondolkoztam...
-Nem alszol ma velem? -nézett rám kutya szemekkel Kendall.
-Katy alszol ma Logannel? -üvöltöttem át a kérdést a szoba túl oldalába.
-Igen. -hallottam a választ.
-Akkor igen. -fordultam Kendall felé és adtam neki egy puszit.- De viszont ma már fáradt vagyok szóval jó éjt.- majd adtam mindenkinek puszit.
-Örülök hogy boldog vagy. - mondta James majd adott egy jó éjt puszit. Csak mosolyogtam egyet és felmentem Kendall szobájába.
Át öltöztem Kendall felsőjébe és levettem a gatyám mivel nem volt kedvem át menni a szobámba. Üdv:lustaság.
Elő vettem a telómat majd elkezdtem keresni a lányt akit ma láttam. Jó van na kíváncsi vagyok. :D És lökött,komolyan magammal beszélek? :o Ezt Párizs óta csinálom.
Éppen ír.... Eli.... szerencsére elég volt pont ennyit írnom és megláttam egy rá hasonló képet így hát rá is mentem.
Profil képe:
(Nagyon szimpi a csaj és úgy látom ő is rockosabb)
Megnéztem még egy két képét amikor rámentem hogy ismerősömnek jelölöm.
Hamar vissza jelölt majd nem soká rám is írt.
Eli: Szia nem volna kedved találkozni? Olyan fura mert úgy látom sok mindenbe hasonlítunk. :D
Me: Helo! Igen volna :) Én is ezen töröm a fejem amióta találkoztunk :D
Eli: Akkor például holnap 2-kor tali? Megfelel? ☺
Me: Igen,szuper. Akkor holnap :)
Eli: Jó éjt ☺
Me: Neked is :*
-Szia kicsim. Kivel találkozol holnap? - jött be Kendall és látta 2-kor talit.
-Emlékszel a mai csajra a kori pályán? Na túl fura szitu ez kettőnknek a sok hasonlóság és kíváncsiak vagyunk egymásra így holnap találkozunk és ismerkedünk. -mosolyogtam majd szájon csókoltam jó volt Davvel is de ő és Kendall föld és az ég. ♥
-Aludjunk fárasztó nap volt a mai. -ölelte át a derekamat majd elaludtunk.
Reggel...
-Kendall ne nyalogass már!!! Hagyjál aludni. -forgattam a fejem hogy nem érezem. Lassan kinyitottam a szemem.
-ÁÁÁ. -sikítoztam mert nem Kendall volt felettem. :o Egy kutya nézett velem farkas szemet közben nyalogatott.
-Sydney lábhoz!!! -parancsolt rá Carlos mire rögtön leugrott rólam és felugrott Loshoz.
-Jó ébresztő mi? -nevetett Carlos.
-Jah mondhatni. Nagyon szép kutya miért nem meséltél róla? - majd oda hívtam magamhoz játszani.
-Nem tudom. -mosolygott majd kimentek én meg öltözködtem.
Kész is lettem majd amikor ránéztem az órára megrémültem. Már dél :o
-Köszi Sydi az ébresztést. - simogattam lent meg a buksiját. Már most imádom.
Vajon kiderül valami Abyről és Eliről? Menni fog Abynek és Kendallnek az újra kezdés?
-Ho ho ho!!! Meg jött Aby Mikulás!!! -kiáltottam el magam amikor egy nagy levegővel kinyitottam az ajtót a hátizsákkal amivel elindultam és legalább 5 másik ajándék szatyorral.
-Na ne!!! Aby haza jött!!!! - kiáltotta el magát Los ahogy megfordult a hangom hallatán.
-Milyen Aby? Én Aby a Télanyó vagyok. -nevettem és meglengettem az ajándékokat és itt teljesen el múlt a feszültség és megint a vágy töltött el hogy velük lehessek.
-Aby! Aby! Aby! Úgy hiányoztál! De szeret... ajándék!!! Imádlak!!! - sipítozott Katy és amint meglátta a nevét kikapta a szatyrot.
-Aa!! Sajnos nem!!! Csak karácsonykor!!- vettem ki a kezéből de ő csak vállat volt és ott ölelgetett majd Logan is csatlakozott és tele halmozott puszikkal.
-Meg jött a karácsonyi ajándékom!!! Hát tényleg létezik a Télapó!!! - kiabálta James a lépcső alján és amint oda ért hozzám erős karjaival felemelt és végig pörgetett de örültem hogy látom.
-Ez hihetetlen!!! Köszönöm fagyöngy. - csillant fel a szeme Kendallnek és szaladt felém majd ő is felemelt.
-Fagyöngy? Nem inkább Télapó? -nevettem majd átöleltem.
-Hát én éppenséggel.... ha mindenki a Télapónak üzengetett én megpróbálkoztam a fagyönggyel és hát bevált. - mondta Kendall 6 éves hangon a földet bámulva és a lábával kaparta a padlót.Legszívesebben megcsókoltam volna!!!
-Mesélj már hol voltál? Mit csináltál? Kiket ismertél meg? Ugye sok képet csináltál!? Sok helyes pasi volt? Bocsi Logan tudod hogy imádlak!!! -halmozta a lavina tömeget rám Katy.
-Nagyon sok helyen voltam és sok mindent csináltam két nagyon jó barátot és még sok embert de azok nem lényegesek. Igen minden kis részt lefotóztam. Igen sok. -válaszoltam tömören első kérdésre nem válaszolva.
-Klassz de hol voltál? -türelmetlenkedett Logan és a többiek.
-Párizsban!!! - csillant fel a szemem az emlékektől.
-Hogy hol??? Aby Ross te teljesen normális vagy??? Elmentél Párizsba a legjobb barátnőd nélkül a világ egyik legszebb városába nélkülem? HMMMM? - dühöngött Katy de tudtam hogy ez lesz mert én is ezt csinálnám.
-Majd kicsit lenyugodsz ha meglátod a fő ajándékodat de addig ezt megkapod. -mosolyogtam és szorosan átöleltem. Tudtam hogy nem haragszik mert a következő úti célunk kettőnknek Párizs volt.
Oda adtam nekik ilyen kis előzetes szuvenírt kis Eiffel-tornyot és csokikat.
Leültünk a kanapéra és kötelező (!!!) volt minden kis apró részletet is elmesélnem pl: Párizsban jobb-e a városi Wc mint itt? Hidegebb a wc kagylója?( Carlos) Kockás hasuk van-e a pasiknak( részletesen) ( Katy) Kényelmesebb a vendéglőkben a kanapé mint itt? ( Carlos)
Megmutattam a képeket meséltem Lucyról és Davről és minden másról majd tartottam egy francia nyelv kurzust.
.-Nagyon hiányoztál hugi! - ölelt át Los.
-Nagyon. -mondta James majd mind sorba hozzá tette hogy nagyon.
-Higgyétek el nekem is ti. -majd adtam nekik puszit.
Felmentem kipakolni a ruháimat és eldugtam az ajándékokat.
Itt már 2 óra volt. Amikor mentem le a lépcsőn érdekes beszélgetést hallottam éppen meg...
-Beszélj vele. Úgy is fog majd kelleni. És te vagy a pasi! Ha szereted akkor beszélsz vele.
Hallottam James és Logan hangját.
Neeee!!! Én még nem készültem fel!!!
-Szia. -köszönt Kendall.
-Szia -mosolyogtam és gondoltam lesz ami lesz.
-Beszélhetnénk? - nézett a szemembe és lágyan mosolygott.
-Mi itt se vagyunk. -nevettek a többiek.
-Persze. -mosolyogtam majd leültünk a kanapéra.
Megbeszéltünk mindent megint mit érzünk mit rontottunk el vagy mit tettünk (Párizs).
Egymásra nevettünk amikor kifogytunk a mondatokból és csak néztük egymást hogy most mi legyen.
Végül Kendall lépett... :o Féltem. :D
-Tudom egy darabja játszunk ezt hogy egszer együtt aztán össze veszünk de hisz ez is a lényege a kapcsolatoknak a bizonyítás hogy igenis fontos a másik a számunkra. Aby szeretlek. -mondta ki a végső szavakat de már a tüdőmben azt éreztem ha nem csókol meg szét pukkad. Magamban: Csókolj már meg!!!De nem várakoztatott szerencsére. ♥
-Én is szeretlek. -mondta halkan.
Akkor újra együtt? És minden szép? A többiek hogy reagálnak majd? Megtalálják végre a boldogságot ketten vagy még küzdeniük kell egymásért?
Másnap...
Szarul keltem mindent megbántam. Miért kell mindig legrosszabbra gondolni? Így mindent szépen elszúrtam.
Ránéztem a naptárra és már majdnem két hete hogy itt vagyok Párizsban, és nem soká Karácsony!!
Már megvolt hogy mikor megyek vissza a srácokhoz de előtte még itt bevásárolok nekik karácsonyra.
2 hetem van karácsonyig plusz még egy két nap de már most karácsonyi feelingem(érzetem) volt.Karácsonyi dalokat énekeltem és már vártam a karácsonyt.:D
Amióta odaköltöztünk a srácokhoz a hónapok csak úgy teltek és csak Párizsban vettem igazán észre hogy lassan karácsony.
Nem volt hideg soha Párizsba annyira hogy mínusz fokok legyenek de azért a kabát mindig kellett.
Lassan kihúztam a függönyömet és nyitott szájjal bámultam ki.
-Na ne!!! Esik a hó!!! -örvendeztem mint az 5 évesek amikor kopogás hallatszott.
-Esik a hó!!!- sikított Lucy is úgy látszik ő is észre vette. -Menjünk enni aztán valami jót csinálni.- ajánlotta.
-Oké, én vásárolok néhány cuccot haza mert karácsonyra haza megyek. - mosolyogtam.
-Jaja karácsonyra én is. -mosolygott Luc.
Gyorsan bekajáltunk majd felszaladtam a fényképezőmért és kimentünk a szállingózó hóba.
-Akár csak a mesékben!!! - örültem magamnak.
-Ez sokkal jobb. -mondta Luc majd átölelt.
Elmentünk amikor már kezdtünk fázni a ajándék áruházba vásárolni.
-Ez nehéz lesz... -mondtam amikor megláttam a választékokat.
-Azt gondolom.- nevetett Luc.
Kezdtem Carlosszal.
(Olyan sapit amit már neten kinézett+pulcsi)
(James Bond parfüm + közös emlék)
(Kendall ajándéka. Lehet hogy egy kicsit túl lőttem de imádom amikor gitározik és az övének még jó ha néhány húrja van,)
(Logan: Csomó Batman cuccot és a kedvenc együttese CD-jét.)
Majd Katy... Azt hittem neki lesz a legkönnyebb. Haha persze.
(Végül megtaláltam a neki való francia ruhatárt. Úgy is mindig azért hisztizett olyan kevés a kék cucca. Most megkapja.)
Vettem még Davnek és Lucynak is aztán anyának és apának.
Egy halom szatyorral találkoztunk Lucy-val majd elindultunk vissza a hotelbe.
Délután találkoztunk Daviddel,elvitt különlegesebb helyekre amiket hóban érdemes megnézni. *-*
Később felhívtam a srácokat hallottam hogy örülnek a hangomnak de még én az övéiknek.
-Beszélj Kendallel. -mondta James utoljára majd hallottam hogy átadja a telót neki.
-Helo- szólt bele.
-Szia.- mondtam gombóccal a torkomba.
-Ne haragudj a tegnapért. Egy seggfej voltam bár ez nem új dolog. -kért elnézést.
-Semmi. Én voltam a hisztis aki előbb vádaskodott mint gondolkodott. Ne haragudj. -mondtam és így is gondoltam remélem elnézi.
-Vicces. Oké én megbocsájtok és te is. -nevetett Kendall.
-Oké de most megyek majd még beszélünk puszi. -mondtam majd letettem.
Amikor letettem vidáman futottam le a többiekhez a csarnokba majd a hotelben nyújtott szórakozásokat próbáltuk ki.
A asztali csocsót megnyertem Dav lett a második. Az asztali hokiban Dav lett az első és Luc a második.
Nagyon jól szórakoztunk.
Eltelt egy nap...két nap.
Reggel...
Egy hét Karácsonyig!!! Ma oda adom Davnek és Lucynak az ajándékokat.
Úgy döntöttem 2 nap múlva indulok mert megint amikor leszállok a repülőről gondolkozni akarok és az út majd nem egész napos így karácsony előtti két nappal haza érek. Írtam Katynek nehogy feldíszítsék nélkülem a fát. És a fiúknak ne mondjon semmit.
-Sziasztok! -mosolyogtam rájuk majd elővettem az ajándékokat.
-Juj Aby imádlak! - nyitotta ki rögtön az ajándékot amely ékszereket tartalmazott és azt a cipőt amelyt már az ismerkedésünk napján kiszemelt.
Ők is oda adták nekem az ajándékaimat. Nagyon örültem nekik *-*
Két teló tokot kaptam Davtől mert nem tudta eldönteni melyik a szebb és két gyönyörű eredeti francia pólót.
Lucytól...
Egy rock szettet vett mert tudta mennyire oda vagyok ezekért. Imádtam.♥
-Köszönöm skacok. - szorítottam őket szorosan.
A többi napot 3-an töltöttük Lucyval minden kis mozdulatot fotóztunk hisz nem tudjuk hogy el-e jutunk még ide valaha.
A 2 céggel megegyeztem hogy ugyanúgy nekik fogok dolgozni csak Amerikai életet fogom megörökíteni.
Utolsó nap Párizsban...
Nagyon kellemetlen volt felkelni mert nagyon hozzá szoktam.
Nagyon élveztem minden percet amit itt tölthettem. Mindig vissza fogok vágyódni de akkor már a srácokkal akarok és nem így.
A bőröndjeimmel együtt búcsút vettem a szobámtól és a kilátástól.
Lent vártak a skacok. Nagy búcsúzást vettünk és nagyon fognak hiányozni, igazán jó emberek.
-Mindenképpen találkozunk még és beszélünk -mondta Luc és adott egy nagy puszit.
-Persze -mosolyogtam.
-Köszönöm a csodás pillanatokat amit szereztél. Ha megint jössz hívj. -ölelt át Dav.
-Én is. Rendben de te is ha Amerikába és te is Luc. - mondtam majd integettem nekik és beszálltam a taxiba.
-Viszlát Párizs!!! - üvöltöttem ki az ablakon.
Gyomor idegem volt amikor megláttam hogy a busz lassan kitesz.
De miért? Olyan rég láttam őket. Mennyi minden változhatott? Jaj, legyek már rajta túl.
Vajon hogy reagálnak a többiek amikor meglássák Abyt? Aby vissza jut még valaha is Párizsba? Lucyval és Dav-vel fogja tartani a kapcsolatot vagy hamar megszakad?
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
