Elérkezett ez az pillanat is♥♥♥

Elérkezett ez a pillanat is♥

/Kendall szemszöge/

-Hol van Aby? - tért a lényegre Katy amikor ajtót nyitottam kómásan de rögtön felébredtem mert megijesztett.

-Mert? Nincs a szobátokban? - kérdeztem.

-Nincs Logannel kettesben hagyott és már legalább 20 perce nem jött vissza és én meg félek a sötétbe, légyszíves megnézed hol lehet.Aggódom. - mondta Katy kétségbe esve.

-Alap köszi hogy szóltál- majd már indultam is le.

A lépcső alján nagy kő esett le a szívemről mert a hold megvilágította hogy ott fekszik. Egy veríték. Biztos rosszat álmodik. Oda mentem hozzá majd a karjaimba vettem. Néhányszor megfordította a fejét de érezte hogy biztonságba van és nyakam köré tekerte a karjait.

Katy ajtóban állt gondolom rám várt.

-Hallod nem baj ha ma velem alszik? -néztem rá a karjaimban Abyre.

-Dehogy baj, én átmegyek Loganhez. Vigyázz rá és köszi - mosolygott majd bementünk.

Óvatosan letettem az ágyra majd betakartam és mellé bújtam. Adtam egy puszit a homlokára majd szorosan magamhoz húztam és átöleltem. Mennyivel jobb így.

Mióta ő és Katy ide költözött minden megváltozott de én is és Aby miatt. Szeretem őt és nem akarom elveszíteni.

Gondoltam majd reggel megkérdezem most nem fogom vele nyaggatni aludjon csak.

Majd álomba merültem mellette.

Reggel... 

/Kendall szemszöge/

Reggel 8.35 kor keltem Aby még mélyen szuszogott, nem korán kellő.

Bent marattam vele közben átöltöztem fogat mostam stb... Mikor kész voltam leültem az ágyszélére és elkezdtem nézni őt,hogy milyen nyugodtan és egyenletesen veszi a levegőt. Kis idő múlva lementem egy pohár vízért és összeszedtem neki ruhát majd vissza is mentem hozzá.

Már mocorgott gondoltam nem soká felkel. Fél óráig húzta majd kinyitotta nagy kerek szemeit. 

-Mit keresek itt?- mosolygott amikor meglátott.

-Elaludtál a kanapén... -fejeztem be egy kicsit.

Körbe nézett gondolom ruhát keresett majd rámutattam hova tettem. Kiszállt az ágyból és nekem hátat fordítva hátra ment és öltözködni kezdett.

-Na folytasd amit akartál- szólt rám.

-Gondolom rém álmod volt mert egy víz voltál és felhoztalak és gondoltam így könnyebben megnyugodsz. -nevettem el magam ahogy hátulról néztem őt. Tudom nem szép de még is csak pasi vagyok.

-Igen? - fordult meg egy száll melltartóba és kezét pisztoly formába felém mutatva.

Itt aztán kitört belőlem a nevetés akárcsak belőle.

-Hihetetlenül sexy vagy. -mondtam majd vissza fordult és öltözködött tovább.

-Amúgy köszönöm hogy felhoztál tényleg megnyugodtam. -mondta komolyabb hangon. Majd felöltözött.

Oda jött hozzám és szájon csókolt.

-Elmondod mit álmodtál? -öleltem át a derekát.

-Sosem álmodtam még ilyet nem az a típus vagyok. Azt hogy elrabolnak és senki se segít. -hajtotta mellemre a fejét.

-Értem. Gyere menjünk le enni minél hamarabb felejtsd el. - mosolyogtam rá majd egymásba kulcsolva a kezünket lementünk.

/Aby szemszöge/

Los éppen a müzlijét ette és szélesen mosolygott.

-Sziasztok- köszönt majd adtam neki egy nagy puszit.

Nem soká Katy és Logan is egymás kezét megfogva jöttek. *-* Végre.

-Eszek valamit aztán irány rögtön a kórház. Ki jön még?

-Én.Én. Én.Én - mondta mindenki sorban.

-Akkor mindenki. - mosolyogtam majd elkezdtem enni.

Nem soká mindenki kész  volt és elindultunk.

Persze hogy most is én voltam aki oda szaladt Jameshez. Örültem mert annyira már jól volt hogy már ülni is tudjon. Fogtam magam és az ölébe ültem és vállára hajtottam a fejem.

-Ez hiányzott nekem. -mosolygott James.

-Nekünk meg te. - nevettem.

Bejött a nővérke ellenőrizni Jamest de láttam hogy néznek egymásra ahogy mindenki.

Mindenki mesélt és elmondtuk ki hogy jött össze.

-Csak én leszel szingli most komolyan? -akadt ki James nevetve.

-Nem hiszem hogy sokáig- és tudta hogy mire gondolok.

-Nagyon vicces. - csapott rá a combomra. Ekkor a doki jött be.

-Legyen szíves hölgyem szálljon le az úrról még nincs annyira jó állapotba.- oktatott ki az orvos mire én duzzogva leszálltam mire a többiek csak kinevettek.

Orvos kitessékelt a kórházba hogy várjunk kint egy kicsit. Mi van? 

Kikerekedett szemmel álltunk kint és vártunk hogy mi van amikor nyílt az ajtó végre.

-James!!!! -sikítottam mint egy 6 éves és nyakába ugrottam.

-Ez hiányzott a legjobban. - szorított James. 

-Végre haver. - jöttek oda többiek és mind egy nagy család közöz ölelésbe kezdtünk.

-Amióta bekerültél a kórházba ezt a pillanatot várom hogy kigyere.- fogtam meg Kendall kezét és adtam puszit Jamesnek.

-Na húzzunk innen és ha lehet jó darabig közelébe se jöjjünk - mosolygott Los majd elindultunk.

• Miért álmodott ilyet Aby lehet h valamit érez? James most már helyre jön? :)