Fájdalom

Fájdalom...

Orvos mondta hogy most már a többiek is bemehetnek hozzá így sorba mint bement.

-Minden jó lesz. - ölelt meg Katy neki is ki voltak sírva a szemei de az enyémek jobban.

-Úgy legyen - mosolyogtam majd kimentünk sétálni és beszélgetni.

Már 11 óra volt amikor szinte mindenki egymás vállán lábán aludtunk el.

-Elnézést hogy felébresztem önöket tudom hogy fáradtak csak ez egy kórház ahol nem lehet így aludni így meg kell kérnem hogy menjenek haza. - jött oda a nővér és kezdett el prédikálni.

-Látni hogy magának még egy barátja se volt kórházban mert akkor megértené hogy milyen nekünk és fontos hogy mellette lehessünk. De mindegy holnap úgy is visszajövünk. -osztottam ki egy kicsit a nővért majd kimentünk a kocsihoz álmosan és fáradtan.

-Kendall vezetek- mondta Logan mert látta Logan Kendallen hogy kivan ma már és nem hiányzik hogy mi is James mellett kössünk ki. 

Ismét kb 5 perc alatt otthon voltunk majd mindenki felment a szobájába aludni.

Éjfél volt a kórház 10-től van nyitva hétvégén de ha este folyamán fel kelek egyszer is nem fogok vissza tudni aludni szóval majd meglássuk mennyit alszok.

Reggel 5.30 kor felkeltem Katyvel együtt ő se tudott aludni nagyon.

Lent már az összes srác fent volt és megcsinálták a reggeliket.

-Aranyat értek- adtam puszit Losnak.

-Mikortól vagytok fent? -kérdezte Katy.

-Kb 5. -felelt Logan.

Fogtam egy pohár tejet és ez volt a reggelim. Nem volt étvágyam majd leültem Kendall mellé aki a fekete képernyőt nézte mintha tévézte.

-Kérsz? Nincs étvágyam. -nyújtotta felém a teli levő müzlis tálját.

Felé mutattam a poharamat hogy nekem sincs ezért iszok csak.

Carlos bekapcsolta a hírek miatt a rádiót és utána Simple Plan egyik száma ment amit tegnap elő adtak a koncerten is és elő törtek az emlékek és elkezdtem sírni.

-Gyere ide- szorított magához Kendall majd oda bújtam hozzá.

Carlos rögtön kikapcsolta amiért hálás is voltam. Bekapcsoltam a tv és szerencsére pont a spongya-bob kockanadrág ment.

Kendall a derekamat fogta míg a kezem a mellkasán pihent.

Szerencsére a mese oldotta a szomorúságot és néha néha nevettünk is és úgy voltam vele hogy már együtt vagyunk. Amíg...

Egyszer csak Riri jött be valami szőkével együtt.

(Ashley Robertson)

-Hé Riri az nem a te pasid? - mutatott rám hogy mit keresek ott. Ez hiányzott a nyomorúságomhoz.

-Igen az. - monda Riri majd oda jött hozzánk és nem érdekelte hogy ott vagyok szájon csókolta a pasiját.

Szó nélkül fogtam magam és felfutottam a szobámba könnyekkel a szemembe.

Gépem fel volt kapcsolva és megláttam rajta ezt a képet...

(saját kép)

Ezt a képet akkor csináltam amikor megismertem Kendallt.

Akkor szeretettel néztem rá hogy van esélye kettőnknek nagy fenét... lecsuktam a képernyőt és felvetettem kabátomat mert nem bírtam otthon lenni.

Könnyes szemekkel futottam le épp látva hogy Riri Kendall ölében ül és csókolgassa és HAGYJA.

-Aby hova mész? - jött elém Logan.

-El innen!!! - emeltem fel a hangom majd futottam ki az ajtón.

Gondolom tudták hova megyek mert hagytak elmenni.

Szerencsére hamarább kinyitották a kórházat így rögtön mehettem Jameshez.

Ma már bármikor belehetett hozzá menni de csak maximum 2 embernek, hát magam voltam.

-James nem bírom már ezt a fájdalmat amit okoz nekem Kendall mindig elhiteti velem hogy szeret aztán mit kapok? Egy nagy pofára esést... Ezt érdemlem? - tört ki belőlem és James mellkasára temettem az arcomat.

-Nagyon hiányzol! - töröltem meg a szemem és szorítottam meg a kezét.

Fél órát töltöttem kómában lévő Jamesszel és az emlékekkel. Nyomasztó volt a tudat hogy Kendall játszik velem és James hogy mi lesz vele.

• Vajon Kendall tényleg csak játszik Abyvel és az érzéseivel? James hallja vajon hogy Aby még így is hozzá fordul tanácsért?