Jelek

Jelek

Nem soká távoznom kellett mert az orvos megakart valamit nézni de azt mondta nem soká vissza mehetek.

Tényleg szerencsére  nem hazudott mert 10-15 perc múlva már mehettem is vissza.

Nem beszéltem csak fogtam a kezét és szipogtam. 

Egyszer  csak szorítást éreztem. :o 

-James? -néztem fel rá majd megint éreztem a szorítását és ezt tudtam hogy nem csak képzelem.

-Dokiiii jöjjön ide gyorsan. Dokiiiii - üvöltöttem egész kórházban az én hangomat lehetett hallani.

Meg is jelent a doki két nővérrel.

-Mi történt? -néztek rám.

-Éreztem hogy megszorítsa a kezem. - néztem rá hogy higgye el.

-Az nem lehet hölgyem és még sok más betegem van és nem tudok ide szaladgálni.-  fordult meg az orvos amikor a gép megszólalt. De nem azért mert valami jó történt...

-Gyorsan a gépet elveszítsük - kiáltotta az orvos és a kezébe vette a kiütőt.

-Jamesss neeee!!!! -kiabáltam  és sírtam az őr kezében aki kiakart vinni de nem hagytam magam.

-Hölgyem ha jót akar a barátjának akkor kimegy. - mondta erélyesen az orvos amitől megijedtem így kimentem de csak is James miatt.

Nem bírtam magammal egyszerűen nem tudtam felfogni mi történik.

Írtam a srácoknak hogy mi van de nem lehet bemenni hozzá.

Katy írt hogy azonnal hívjak ha valami van.

Az orvos 20 perc után végre mutatkozott. 

-Bemehet hozzá!!! Megmentette az életét ha nem szól akkor elveszítettük volna. - mosolygott az orvos. A szobából James gyenge  hangját hallottam ahogyan a nevemet ismételgeti.

Istenem túl élte, rohantam be hozzá mint egy őrült.

-James. - borultam  a nyakába.

-Aby nézz rám. - nyögte ki nehezen ki szavakat lehet hogy a szorításom miatt de ha nem lesz végre ágyban lehet hogy meg is fújtom.    

-Igen? - ragyogott most már a szemem hogy végre látom és a halvány mosolyát.

-Hiányoztál. Tudom hogy itt voltál mindvégig amíg lehetett a srácokkal.- simította ki a hajat a számból.

Nem tehettem róla de elkellet hogy sírjam magam hogy tudom hogy jól van és fel fog épülni.

Orvos jött be és mondta hogy még bent kell maradnia de már nem sokáig.

Rögtön felhívtam a többiket hogy jöjjenek gyorsan.

Nos igen mind keresztet vetettek és ölelgették Jamest.

Nos újra együtt a lökött banda. ♥

Ahogy néztünk Katyvel ahogy most ők ölelkeznek éreztem a szeretet amit tőlük kapok és azt a biztonságot amikor tudom hogy nem kell félnem. Nos igen egy új családom született.

1 órát ott voltunk Jamesszel mindenki külön is beszélt vele kivéve engem én már kitártam a szívem neki és még nincs vége...

/Kendall szemszöge/

Aby könnyes szemekkel rohant el és megint miattam. Nem tudom hogy tolhatom el vele mindig ennyire amikor szeretem. Most hogy Riri jelentkezett és Ashley még jobban tönkre tettek. Elkellet viselnem a röhögcsélésüket a hülye viselkedésüket. De Aby végre hívott minket.

Amikor Carlos elmondta hogy Aby bent van a kórházba és siessünk mert magához tért ledobtam magamról Ririt és szépen kitessékeltem őket és húztunk a kórházba.

Mindegyikünk külön-külön is beszélt Jamesszel.

-Haver hogy cseszhetted el ennyire azzal a lánnyal akit ennyire szeretsz? - nézett rám James mosolyogva.

-Bárcsak tudnám de honnan tudod? - néztem rá mert amikor kóma alatt volt én meséltem neki mennyire belezúgtam de mindig mindent elszúrok nála.

-Tudod az ember néha kóma alatt éber és mindent hall na én ezek közé tartoztam. - nevetett James én meg csak megráztam a fejem.

-Mai nappal  totálisan elszórtam mindent egyszerűen amit én csinálok vele azt már nem lehet elviselni így nem csoda ha már azt az érzést se érzi irántam amit esetleg egykor. -hajtottam le szégyenembe a fejem.

-Szeret csak nem érti hogy miért csinálod ezt vele, nem régen is sírva mondta el csak kihasználod és játszol az érzéseivel. -mondta James ami igaz volt mert Abynek egész így tűnhet.

-Ha tényleg szereted menj most oda hozzá és beszéld meg vele és vess véget a hazugságnak.

-Köszönöm haver- majd megöleltem és kimentem.

/Aby szemszöge/

Kendall kijött Jamesztől és hozzám tartott. Mit akar már megint tőlem?

-Beszélhetnénk? - ült le mellém.

-Attól függ miről. James most tért magához a kómából és ezt a boldogságot nem szeretném ha valamivel elrontanád. Már nem rosszból.

-Megértem de nem fogom. - mosolygott majd megadtam magam.

-Eddig ami történt mindig rosszul sült el. De az igazság hogy mióta Katyvel megjelentetek azon a napon nem tudok más szemmel rád nézni csak szerelemmel. Amikor felhúztad a szád szélét és mosolyogtál elkapott egy meleg érzés amit a mai napig érzek ha meglátlak az a tisztaság ahogy beszélsz nem köntörfalazol és nem nyávogsz, őszinte vagy. Egyik hibát követtem el a másik után tudom, és egyszer se mertem elmondani az érzésemet irántad. Befejezem Ririvel is ezt a hazudozást ha megbocsájtasz ha nem. Aby szeretlek bárhogyan is viselkedtem veled az nem én voltam. - fújtam ki magamat. - Meg tudsz bocsájtani? - kérdeztem egy hosszú levegő vétel után felkészülve a negatív válaszra.

-Első pillanatól tudtam hogy megfog gyűlni veled a bajom mert egy csibész vagy de vállaltam míg odáig nem jutottam el hogy nem tudtalak kiverni a fejemből. És már csak  maga a létezésed felzaklatott. Kész voltam bármi fájdalmat elviselni érted de ezt nem gondoltam hogy ilyen mértékben fog történni. Szíven szúrtál szavakkal tettekkel és nem jobb lett hanem fokozatosan rosszabb jó pillanatokkal. De ez mind nem változtat azon amit az első nap óta érzek irántad az a bizonyos szerelem. - néztem mélyen a szemébe -és tudod honnan tudtam hogy szeretsz? a szemedből ami sosem csapott be ahányszor belenéztem őszinteséget sugárzott.  Szeretlek!!!  És igen megbocsájtok-fejeztem be.

Hirtelen a levegőben voltam és a szánk egybe tapadva.