Kómában

Kómában

/Katy szemszöge/

Az orvosok szóltak hogy kóma alá kellett tenni Abyt különben tényleg nem éli túl így hát bele mentünk.

-Belehet hozzá menni.- jött ki a nővér.

Mind az öten be siettünk és még keservesebb lett a hangulat hogy megláttuk hogy tele van infúziókkal és hogy kómában van.

Mind a nyakába borultunk és sírtunk amikor Kendall feltette a fejét.

-Azon tényleg az én nevem van? -kérdezte Logant mert ő állt közel a papírhoz.

-Igen. -vette el az asztaltól és adta Kendall kezébe.

Kendall hangosan és szív facsaróan kezdte el olvasni. (Még egyszer leírom mert előző részben nem lehetett jól látni amiért bocsánat!)

Olyan életet éltünk le együtt, amiről a legtöbb ember nem is álmodhat, és mégis, most, hogy rád nézek, megijeszt a tudat, hogy hamarosan mindennek vége. Mindketten tudjuk, milyenek a kilátásaim, és hogy ez kettőnk szempontjából mit jelent. Látom a könnyeket a szemedben, és jobban féltelek, mint te engem, mégpedig attól a fájdalomtól, amin tudom, hogy keresztül kell menned.Lehet, hogy soha többé nem találkozunk. Szeretném, ha tudnád, hogy egész életemben szerettelek. Már azelőtt is szerettelek, hogy megismertelek. Te a részem vagy.  (.Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj.Nem azt kérem, hogy örülj annak, hogy el kell mennem. Én csak arra kérlek, hogy lapozz egyet, olvass tovább, és kezdj el egy új mesét. És ha valaki megkérdi tőled, hogy ki voltam, akkor te elmeséled neki életem csodálatos történetét, és a végén csak annyit mondj: meghalt.

 -Ne ez végleg elbúcsúzott tőlünk. Ugye ez csak egy rossz álom. -szólalt meg Logan.
Kendall nem bírta tovább egyikünk se de ez a levél túl ment nála a célon.
-Könyörgöm ne tedd ezt. - zokogott Kendall Aby kezét fogva a fejét pedig rá helyezte. -nem mehetsz el így és most!!!
James is oda ment Kendallhez és mind zokogtunk és kértük Abyt.
Az orvos nem sokára megkért hogy távozzunk és hogy majd hívnak ha van valami fejlemény.
-Megtiltsák hogy jöjjünk? -fakadt ki Carlos aki eddig nagyon csöndben volt.
-Nem uram csak fölösleges jönniük ha csak nem akarják látni. -nyugtatta az orvos Lost.
-Képzelje igen is akarjuk látni miért maga nem jönne be a hozzá tartozójához minden nap?- pipultam be.
-Rendben hölgyem jöjjenek minden nap. Viszlát. -majd elment.
Már reggel egy óra volt és semmit se aludtunk. Felhívtam Aby szüleit is akik rögtön bementek hozzá.
-Rohadt életbe hogy tudjak így aludni  ha minden Abyre emlékeztet aki kómában fekszik? -kiabált Kendall a szobájában.
Hagytuk hogy dühöngjön de mi se tudtunk aludni hisz nekünk is állandóan ő járt a fejünkben.
Valahogy mind elaludtunk majd 10 órakor mindenki ébredezni kezdett.
-Aby annyira rossz rémálmom volt. -dörgölte a szemét Kendall, mi aggódóan egymásra néztünk azt hiszi hogy csak álmodta és hogy mellette van. Ez nagyon nem tetszik tönkre fog menni.
-Kendall nem álom volt. Aby nincs itt. -próbálkozott James akinek fel voltak dagadva a szemei.
Kinyitotta a szemét és semmit se szólva felrohant a szobájába és magára csapta. De azt mind hallottuk ahogy vagdos mindent a földhöz.
Bementünk Abyhez minden nap és beszéltünk hozzá de az egyik nap már nem mentünk...
-Sziasztok. - mosolygott Kendall amikor lejött a szobájából. Ez az első mosoly amit azóta láttam tőle.
-Szia na mizu? Minden oké? Nem hiányzik már? - kérdezte Logan.
-Abynek csak egy kérése volt TÚLÉLNI,TOVÁBBLÉPNI,ÚJRA SZERETNI!!! Tiszteletbe tartom az utolsó kérését hogy úgy menjen el ahogy ő szerette volna.

Ettől a naptól kezdve mindenki szinte úgy beszélt Abyről mint aki elment.
Egyik nap...
Kendall megismerkedett valami Lena nevű csajjal aki egyszer vagy barna vagy szőke.

Logan és én boldogok vagyunk Carlos és Tinnek nagyon megmélyült a kapcsolata James pedig minden nap valami mást csinál de rajta látom hogy szenved ahogy én is. Kendall hogy léphetett ilyen hamar túl ezen az egészen?
1 hét telt el azóta hogy Aby elment.
Egyik este Logan szobájában nem bírtam tovább.
-Katy mi a baj? -jött oda rögtön Logan majd a többiek.
-Mi. Senki se mondta hogy adjuk fel hogy Aby elmegy de mi megtettük. Nem járunk már hozzá hogy mi van vele Kendall te meg csajozol amit el se akarok hinni. Nem csinálom ezt tovább küzdeni fogok érte és nem érdekel hogy ha azt mondjátok hogy már fölösleges mert nem az. Szeretem őt és annyira hiányzik hogy fel se tudjátok fogni. Ő a mindenem és azt nem szokják feladni. Sajnálom. -csattantam fel.
-Teljesen igazad van. Amióta elment nem tudok másra gondolni csak rá. Egy idegroncs lettem és tudom hogy nem adja fel ahogy én se tettem Miatta mert mindig hallottam a kétségbe esett hangját. Erre mi meg már be se járunk hozzá. Mintha elfogadnánk hogy elment. - állt ki mellettem James.
-Köszönöm. -öleltem meg majd Kendallen kívül elindultunk Abyhez.
Bent voltunk Abynél amikor nyílt az ajtó és Kendall jött be mosolyogva.
-Aby! Ne haragudj én sem tudlak elfeledni csak erre kértél de tudod milyen mocskosul nehéz ha ennyire szeretlek. -csókolta meg Abyt.
-Ez a beszéd. -nevettünk.
Orvosok még mindig nem szolgálnak semmi információval de mi szorgalmasan és becsületesen minden nap járunk hozzá.

• Vajon meghozza a gyümölcsét a sok törődés? Fel fog épülni?